Az utóbbi időben több cikk is megjelent arról, hogy a magyar turisták egyre jobban kedvelik Zakopanét és a Lengyel-Tátrát. Lengyelország téli fővárosában járva szinte minden hétvégén, de különösen az adventi, illetve az év más időszakában a hosszú hétvégéken bárhol hallhatunk magyar szót. Nem csak a városban, de a Tátra turistaútjain is egyre többször és egyre több helyen találkozhatunk honfitársainkkal, akik közül legtöbben a népszerű völgyeket, tavakat veszik célba, sokan indulnak viszont az igényesebb, ezáltal nagyobb felkészültséget igénylő útvonalakra, csúcsokra is.
A Magyarországtól való távolság miatt a magyar turisták jelentős része több napra érkezik a Lengyel-Tátrába, és a néhány napos tartózkodás során a kiránduláson résztvevők életkorától, erőállapotától függően egy-egy tátrai túrán kívül más közeli úticélokat is szívesen felkeresnek.
Az alábbiakban a Zakopanéhoz közeli Pieninek hegység, Szczawnica és környéke látnivalóival ismerkedünk, ahol a téli időszakban is számtalan természeti és kulturális látnivaló várja a turistákat. 2023 novemberében a Vivaldi Travel utazási irodát képviselve a Lengyel Idegenforgalmi Szervezet meghívására néhány napot ebben a Tátrához közeli hegységben töltöttünk, melynek napjait a szervezőknek, vendéglátóinknak és helyi idegenvezetőnknek tartalmas programokkal sikerült megtölteni.
A túra a Nowy Targ közelében 2023-ban megnyitott Gorce kapuja lombkorona ösvény bejárásával kezdődött, amely bár nem a Pieninekben, hanem a Gorce-hegységben található, ennek ellenére Zakopanéhoz való közelsége miatt vélhetően hamarosan a magyar turisták körében is egyre látogatottabb lesz. A Waksmund településről elérhető „Gorce kapuja Oktatási és Természetvédelmi Központ” Európa leghosszabb (1300 m) lombkorona ösvénye az erdő szintjén kezdődik, majd kellemesen emelkedve lépésről lépésre kerülünk egyre közelebb a fák koronájához és azok lakóihoz. A lombkorona ösvényt bejárat közelében pásztorkunyhó (bacówka) és játszótér, két kilátótorony (17 és 35 m magas), egy mesterséges alagút (40 m hosszú), kávézó és oktatási egészíti ki.
A Keleti-Beszkidekben található, mészkőből és dolomitból felépülő Pieninek nagy része Lengyelország területén fekszik, sokak szerint ez Lengyelország legszebb hegyvonulata, mely téli időszakban szinte teljesen mentes a turistáktól. A legnépszerűbb turisztikai attrakció, a dunajeci tutajozás ilyenkor szünetel, így a nyáron megszokottnál jóval kisebb a turistaforgalom, a Korona-hegyre (Trzy Korony) és a Sokolicára vezető, nyáron zsúfolt turistautak télen nem túl sűrűn látogatottak.
A Pieninek legnépszerűbb települése, egyben a lengyel tutajokon végzett dunajeci tutajozás végállomása Szczawnica, az ismert fürdőváros. Szalay Józsefet tartják a fürdő megalapítójának, aki a XIX. század első harmadában az első forrásokat foglaló és azok vizét palackozni és árusítani kezdő édesapjától 1938-ben vette át a település irányítását. Szalay József építtette a fürdő első épületeit (gyógyfürdő, étterem, vendégházak, kápolna), amely halálát követően végrendeletének megfelelően a Lengyel Tudományos Akadémia tulajdonába került, amely 1909-ben eladta azt Adam Stadnicki grófnak.
A 8 km hosszú áttörés légvonalban egymástól mindössze 3 km-re található kezdő és végpontja között a Dunajec hét nagyobb kanyarral töri át magát a Pieninek mészkőtömbjén. A Szczawnicából nagyrészt a Dunajec szlovák oldalán a Vörös-kolostorig (Červený Kláštor) vezető turistaúton (9 km, kb. 3 óra) téli körülmények között is megcsodálhatjuk a természet alkotásait, a folyó fölé emelkedő mészkőcsúcsokra nyíló kilátást.
A Vörös-kolostort az 1330-as években a karthauzi barátok kezdték építeni. Miután I. Ferdinánd megszüntette a kolostorokat, az épületek közel 150 évig világi célokat szolgáltak. 1711-ben kamalduli barátok költöztek a kolostorba, amely ekkor élte virágkorát. 1781-ben II. József több a kamalduli rend működését is betiltotta, a kolostort felszámolták, nagy értékű könyvtárát Budapestre, berendezési tárgyait Muszynába szállították. Napjainkban eredeti berendezésének csak töredéke látható, az épületekben egyháztörténeti, botanikai és geológiai kiállítások látogathatók.
A Grajcarek patak mentén fekvő Szczawnicából ülőszékes felvonóval juthatunk fel a Palenicára (Palenica, 722 m), ahonnan téli időszakban is szép túrát tehetünk a Kis-Pieninek (Małe Pieniny) főgerincén. A hegység legmagasabb csúcsa (Wysoki Wierch, 898 m) alatt a Durbaszka menedékház (Schronisko pod Durbaszka) mellett Jaworkiba vezető turistaúton (9 km, kb. 3 óra) betekintést nyerhetünk a Pieninek világába.
Jaworki közelében található a kb. 800 m hosszú, kevesebb mint egy óra alatt kényelmesen bejárható Homola-szurdok (Wąwóz Homole), melyben a kristálytiszta vizű Kamionka-patak festői vízesései fölé magasodó meredek sziklafalak között tehetünk egy kellemes túrát. A színes, néhol 120 méter magas, a paleozoikum korából származó, fantáziadús formájú mészkőfalak sok művész számára jelentenek inspirációt.
A túra végén Jaworkiban érdemes megnézni az Aranyszájú Szent János tiszteletére felszentelt, 1798-ban épült templomot, amely a háború utáni évekig görög-katolikus templomként működött (helyén korábban egy 1680-ban épült fatemplom állt). A templom legértékesebb dísze a XVIII. sz. végéről származó ikonosztáz.
A Kis-Lengyelországban található Dębno 1490 körül épült, Szent Mihály arkangyal tiszteletére felszentelt fatemploma (a legrégebbi fatemplomok egyike Lengyelországban) az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. A vörösfenyőből, szög felhasználása nélkül épült templom főhajója a XV. század második felében, 15 m magas tornya 1601-ben épült. A templomot – melyet erődszerű fal vesz körül – a falakat és a mennyezetet borító egyedülálló falfestményei mellett értékes berendezési tárgyai teszik különlegessé. Ilyenek pl. a gótikus szószék, a keresztelőmedence fedele, a mecénások padja, valamint egy különleges, öt azonos méretű hangolt lemezből álló xilofon, amely a megszokottól eltérő módon szólaltatja meg a hangokat. Ez az egyetlen ilyen típusú hangszer Lengyelországban, egyben a világon megtalálható öt hangszer egyike.
Ha már erre járunk, nem hagyhatjuk ki az egykori legészakibb magyar határvár, Nedec várának a megtekintését. A várat a Magyar Királyság északi határának megerősítése céljából 1310 körül a Berzeviczy család Kokas nevű őse kezdte építeni. Első írásos említése Novum Castrum de Dunajecz néven 1325-ből maradt fenn. Az évszázadok során több főúri család birtokolta, utolsó birtokosa a Salamon család volt, akik egészen 1945-ig lakták. Utolsó tulajdonosa, a néhai Salamon Géza szepesi főispán özvegye, Bethlen Ilona grófnő 1943 őszén hagyta el a várat.
Nedec vára három részből áll, legkorábban a Felső vár lakótornya épült fel a hozzá tartozó lakó- és gazdasági épületekkel. A vár további épületrészei egy kronológiai bukfenc következtében a megszokottól eltérő sorrendben épültek, a Felső vár után épült ugyanis az Alsó vár, és csak azt követően alakították ki a Középső várat. A várat bejárva megismerkedhetünk az inkáknál az írás szerepét betöltő quipu történetével, valamint Brunhilda legendájával. A kocsiszínben 16 db, a XX, század első harmadából származó különböző kocsi, többek között egy magyar kocsi és egy magyar bricska is látható.
A Czorsztyni-víztározó túlsó oldalán magasodnak a XV. században épült Czorsztyn várának romjai, melyet Nagy Kázmér lengyel király építtetett a XV. században (1790 körül leégett). A két vár között a Dunajec vizét felduzzasztva 1970-1997 között hozták létre a Czorsztyni-víztározót (legmélyebb pontja kb. 50 m). A több mint 400 méter hosszúságú gát felépítésével a Dunajec 12 km hosszú, 1,5 km széles tóvá duzzadt.
