Evés közben jön meg az étvágy – tartja a mondás, ami valószínűleg így is van. Az első, viszonylag egyszerű tátrai ösvények bejárását követően egyre erősebb az emberben a vágy valami nehezebbre – végcélként a legnehezebbnek tartott tátrai turistaút, a Sas út (Orla Perć) jelentheti a legnagyobb kihívást. De hogy kezeljük a kitettséget és a nagy tengerszint feletti magasságot?
Az igényes, mesterséges segédeszközökkel biztosított tátrai turistautak nagy része meredek terepre vezeti a turistákat, melyeket nagyfokú kitettség jellemez. Ezeken a szakaszokon állandó kísérőnk lehet a szorongás, a félelem, de fontos, hogy próbáljuk ezt megfékezni, nehogy megbénítson és olyan helyzetbe sodorjon minket, hogy képtelenné váljunk bármilyen további mozgásra. Az ilyen, kezdetben mentális, később mozgás bénultság egyensúlyzavarokat és a mozgáskoordináció hiányát okozhatja. Hogyan lehet leküzdeni ezeket a nehéz szakaszokat? Először is lépésről lépésre. A kitettséget mérlegelni és fokozatosan adagolni kell – kezdetben könnyebb, rövidebb és mindenekelőtt legalább némi visszavonulási lehetőséggel rendelkező útvonalakat választva.
Ha a mesterséges segédeszközökkel felszerelt utak leküzdésének technikájáról van szó, érdemes megjegyezni a három pont szabályt. Ez azt jelenti, hogy három ponton kell stabilan állnunk, tehát vagy kényelmesen tartjuk magunkat a két kezünkkel és stabilan állunk az egyik lábon, a másikkal a megfelelő lépést keresve, vagy stabilan két lábon állunk, egyik kezünkkel erősen kapaszkodva, a másikkal pedig megfelelő további fogásokat keresünk. Ezenkívül a láncokkal rögzített szakaszok leküzdésekor be kell tartanai az „Egy személy egy szakaszon” szabályt. Ellenkező esetben, ha egynél többen kapaszkodnak ugyanabba a szakaszba, az egyik mászó, túrázó rántása a másik mászó egyensúlyának elvesztését és kiesését, zuhanását okozhatja. Kerülni kell azokat a helyzeteket, amikor kitett szakaszokon szorosan egymás mellett kell elhaladni.
Ezen kívül érdemes rendelkezni legalább egy rövid (lehetőleg 30 m hosszú) mászókötéllel, hevederrel és beülővel, és néhány (legalább három) csavaros karabinerrel, hogy vészhelyzet esetén a nehéz terepen is biztosítani tudjuk magunkat. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy vigyünk magunkkal mászósisakot, ami eséskor és a leeső kövek ellen is védi fejünket. Arra is fontos emlékezni, hogy zivatarok esetén, villámláskor távolodjunk el minden fém biztosítóeszköztől.
A mesterséges segédeszközökkel ellátott tátrai turistautak bármelyikén való túra tervezése során érdemes figyelemmel kísérni időjáráselőrejelzést, és kedvezőtlen körülmények esetén el kell halasztani a túra időpontját.
Forrás: https://portaltatrzanski.pl
