A Tátra a világ legkisebb terjedelmű magashegysége, amely a Központi Kárpátok legmagasabb részeként a Kárpátok 1200 km hosszan elnyúló hegykoszorújának északi részén, Szlovákia és Lengyelország határán, e két ország területén fekszik. A Központi Kárpátok nyugati felét az Árva-liptói mészkőhegység és a Liptói-Tátra, míg keleti felét a Magas-Tátra és a Bélai-Tátra alkotja. Geológiai értelemben a Tátra elnevezés a Liptói-, a Magas- és a Bélai-Tátrát jelenti. A Magas-Tátra és a Liptói-Tátra fő kőzete a gránit, a Bélai-Tátra és a Liptói-Tátra egy részének fő alkotóeleme a mészkő. A Tátra területe mindössze 795 km2 (összehasonlításként az Alpok 175.000 km2). Ebből a Magas-Tátra 341 km2-nyi talapzaton áll, a Nyugati-Tátra 387 km2, míg a Bélai-Tátra 67 km2 területű.
A hegység nevének eredetével kapcsolatban többféle vélekedés látott napvilágot. Először 675-ben, a görög Karpathos elnevezésként találkozhatunk a hegyvonulatra történő utalással. A római időkben Montes nivium (Havas-hegység) néven jelölték. IV. Béla korában az első magyar nyelvű oklevelek Tarczal vagy Tatur néven említik, Anonymus pedig Trytur néven említi. Kosmas cseh krónikásnál 1125-ben Tritri vagy Tryti néven szerepel, és szintén Triti formában szerepel a prágai érsekség alapító oklevelének 1086-ból származó másolatán. A XII-XIV. században kelt magyar források Turtur, Turtul, Tortol, Tarczal elnevezéseket használnak, egy 1255-ből fennmaradt lengyel okirat pedig mai nevén, Tatry név alatt említi. Egy lengyel tudós munkájában 1549-ben találkozunk először a Tatri elnevezéssel, ezt erősíti meg 1639-ben Frölich Dávid is, aki szerint a hegységet a szláv népek Tatry-nak, a szepességi németek Schnee-Gebürgnek hívták.
A Tátra és egyúttal a Kárpátok legmagasabb csúcsa a 2655 m magasságú Gerlachfalvi-csúcs (Gerlachovský štít), amely egy É-D irányban húzódó, kb. 700 m hosszú hegygerinc legmagasabb kiemelkedése. A csak hegyi vezetővel megmászható csúcsra a feljutás rendszerint a Felkai-völgyből, a Gerlachfalvi-próbán, míg lejövetel általában a Batizfalvi-próbán a Batizfalvi-völgy irányában történik. Sokáig nem ezt a csúcsot tartották a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának, pontos magassága csak 1839-ben lett megállapítva, Greiner Lajos mérései által. Első megmászója 1834-ben sógorával, két ismeretlen zergevadász társával, valamint Spitzkopf (Urbán) Mártonnal együtt Still János alsóerdőfalvai tanító, a Tátra egyik legjobb ismerője és avatott vezetője volt.
A Tengerszem-csúcs (Rysy) a Magas-Tátra hét, turisták által is megmászható csúcsai közé tartozik, és az egyik legnépszerűbb turistacélpontnak számít. Népszerűségét annak is köszönheti, hogy ez a legmagasabb csúcs a Tátrában, ahová jelzett turistaúton fel lehet jutni. Három orma közül a főorom (2503 m) teljes terjedelmével szlovák területen található, a legszebb kilátás viszont van az ény. oromról (2499 m) nyílik, ez Lengyelország legmagasabb csúcsaként a két ország határán emelkedik. A csúcsot Blásy Ede mászta meg elsőként id. Ruman János stólai vezetővel 1840. július 30-án. A csúcsot Blásy nevezte el Tengerszem-csúcsnak a második megmászás alkalmával, nevét az alatta fekvő Tengerszemről kapta.
A Tátra rendkívül gazdag tavakban, a szlovák és lengyel oldalon együtt 115 tengerszem vagy tó található, melyek a Tátra, különösen a Magas-Tátra különleges varázsát adják. A Tátra egyik legszebb fekvésű tava az előbb említett Tengerszem, amely a Halastavi-völgyben (Dolina Rybiego potoku), közvetlenül a hegység legnagyobb tava, a Halastó (Morskie Oko, 1395 m, területe 34,54 ha, mélysége 51 m) fölött helyezkedik el. A szlovák oldalán legnagyobb és legmélyebb tava a Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso, 1946 m, területe 20,08 ha, mélysége 53 m). Ugyancsak a Lengyel-Tátrában található a Tátra legmélyebb tava, a Nagy-tó (Wielki Staw Polski, 1664 m), ennek legmélyebb pontja 79 m.
A Tátra déli oldalán több település található, melyek ideális kiindulópontot jelentenek az egyes völgyekbe tervezett túrákhoz. Közülük a legrégebben létező tátrai település Ótátrafüred, melyet 1793-ban gróf Csáky János alapított. Ezzel szemben a lengyel oldalon egy nagyobb településen, mégpedig a magyar turisták körében is rendkívül népszerű Zakopanéban összpontosul a turizmus. A mai város területén már a XVI. században létezett egy időszakosan lakott pásztortelepülés, majd az ennek helyén létrejött, immár állandóan lakott pásztorfalucska kiváltságait Báthory István erősítette meg 1578-ban.
