Bogusław Kowalski, a Lengyel Hegymászó Szövetség (Polski Związek Alpinizmu) oktatójának írása:
Zygmunt Klemensiewicz, az első lengyel hegymászókalauz, a „Zasady taternictwa” (A hegymászás alapjai) című kalauz szerzője ezt írta 110 évvel ezelőtt: „…egy komolyan gondolkodó hegymászó nem akar a laikusoknak imponálni a hegymászás előnyeiről szóló történetekkel...”. Meglepő módon ez a mondat mára semmit sem veszített aktualitásából.
Hiszen a hegyekben nincs hiány „bajnokokból”, akik a kétes és rövid életű hírnévért fotókat, videókat és beszámolókat töltenek fel a világhálóra saját, szólóban véghez vitt eredményeikről. Nem foglalkozom azzal a ténnyel, hogy ez szemfényvesztés, vagy ahogy a gyerekeim mondják „kamu”. Másképp azonban nem lehet jellemezni az olyan platformokon történő publikálást, ahol a célközönséget olyan emberek alkotják, akik nem ismerik a könnyű, gyakran tanfolyamokon használt, illetve kevésbé ambíciózus mászásokról szóló beszámolókat.
A célközönségtől érkező több száz „ah” és „oh” az önelégültség és az önkritika elvesztésének érzését kelti. Ezeket a teljesítményeket sportszempontból nehéz sikerként megítélni, hiszen messze vannak a bravúrtól, az általuk megtett útvonalak nagyon gyakran a hegymászóutak alapnehézségű beszálló vagy ereszkedő útvonalai lehetnek. Azt a tényt is figyelmen kívül hagyom, hogy a fotókon szereplők vagy a videók főszereplői sokszor nem rendelkeznek megfelelő technikai tudással, aminek általában nincsenek tudatában. Azt viszont elfelejtik, hogy a világhálón való publikálással együtt jár a hírnév, ami nagyon gyakran kétes hírnév, mert akinek megfelelő tudása és tapasztalata van, az nagyon gyorsan észreveszi a súlyos hibákat. A szerző ezzel a fajta nemtörődömséggel néha azt kockáztatja, hogy bekerül a „Baleseti krónikába”.
Az ilyen „bajnokok” szerintem főleg azért hencegnek az interneten, mert vágynak a hírnévre. Ez az oka az általában magányos hegyi kirándulásaiknak is. De ez a stílus növeli annak az esélyét, hogy nagyon komoly bajba kerüljenek. A hegyi influenszerek időnként a hegyimentők segítségére szorulnak, az interneten azonban hallgatnak ezekről. Ilyenkor nem látunk kompromittáló fotókat vagy videókat, hiszen nincs mivel dicsekedni. Amikor fáradt a test és a szemekből a félelem sugárzik, nehéz felvenni a betanult pózt. Gleccserszemüvegre pedig aligha van szükség, amikor már régen leszállt az alkonyat. Tehát nincs több hírnév, nincs több lájk és nincs több pozitív komment. Ezért a „bajnokok” csendben vannak az újabb magashegyi túráig. A következő alkalommal azonban, amikor a lábaik ismét engedelmeskednek, ismét csatlakoznak a hízelgő lájkokért folytatott versenyhez. És a játék kezdődik elölről.
Sokkal veszélyesebb az a tény, hogy az ilyen videók vagy fényképek közzététele ösztönzőleg hat a követőkre. Sajnos a Visztula menti országban az a mottó, hogy „neki sikerült, én is megpróbálom”. Így hát a lájkok, szívecskék és szívet melengető hozzászólások csábításától megkísértett vakmerőek tömegei Lengyelország déli része felé veszik az irányt.
Huszárok és jégharcosok („Wszystko za K2. Ostatni atak lodowych wojowników” c. könyv címe nyomán) leszármazottjai mennek „meghódítani” a hegyeket, és teszik ezt az időjárás előrejelzések, lavina-jelentések, a hegyimentők médiában közzétett figyelmeztetései ellenére. Rendíthetetlenül a csúcsokra tartanak az olyan későbbi gyászjelentések ellenére, mint a „szenvedélyének élt” vagy a „szerette a hegyeket és velük maradt”. Pedig a hegyi halálban semmi romantikus nincs, egyáltalán semmi. Csak a szeretteink fájdalma van.
Azért mennek, mert magával ragadja őket a halhatatlanság érzése, mert azt gondolják „velem ez soha nem fog megtörténni”. Azért mennek, mert eluralkodik rajtuk a szelfi vagy a sisakkamerával készített videofelvételek iránti vágy. És amikor ez sikerül, bátorságuk és tudatlanságuk tanúságtételét feltöltik a közösségi portálokra. Utánuk jönnek aztán az utánzók és mások, és az „én is” vírus a tengertől egészen a Tátráig terjed. Hiányzik belőlük az alázat, a hajlandóság a hegyek szabályai, vagy legalábbis annak alapjainak elsajátítására. Nincs józan ész. Helyette a hegyek és a hízelgő lájkok iránti mohóság van. A még több lájkért és kedvelésért indulnak el.
Tisztában vagyok vele, hogy ez az írás nem fog szert tenni az általam inkriminált képekhez hasonló népszerűségre. Egy gondosan megválasztott képkocka, egy szép felvétel, egy drámai videó mindig győzni fog a szavakkal, különösen a didaktikus szavakkal szemben. Valaki azonban talán elgondolkodik majd. Ezek a mondatok valakit talán elgondolkodtatnak, és megáll útközben… Ezért azt mondom, óvakodjunk a hamis bálványoktól, akik videókon és fotókon érkeznek hozzánk, belül azonban erősen sántítanak.
Forrás: https://magazynnaszczycie.pl
