Speciálisan kialakított hordkeretek és a hegyi teherhordók, egy nem megszokott foglalkozás képviselői, akiknek tudni kell, hogyan kell jól felpakolni a hordkeretre. A tátrai teherhordók – akikkel hat tátrai menedékház felé vezető úton találkozhatunk – visznek fel mindent, nyersanyagot és élelmet, bármilyen időjárásban, minden évszakban. Több tíz kiló rakományt cipelnek a hátukon, hogy a turistáknak semmit sem kelljen nélkülözni, amikor megállnak az adott menedékházónál.
Hogyan jött létre ez a „szakma”, de facto Európa utolsó serpái? Az Alpokban már felváltották őket a gépjárművek, a felvonók és a helikopterek…
Magashegyi teherhordókkal elsősorban a Magas-Tátrában tett kirándulások alkalmával találkozhatunk, nevezetesen a Tar-pataki-völgy (Studená dolina) és a Menguszfalvi-völgy (Mengusovská dolina) környékén. Az Alacsony-Tátrában a Štefánik menedékházat (Chata M.R. Štefánika), a Kis-Fátrában pedig Borišov menedékházat (Chata pod Borišov) látják el élelmiszerrel, fogyóeszközökkel, fűtőanyaggal és építőanyaggal. Alapvetően mindent ők visznek fel, ami a működésükhöz szükséges.
Az első dokumentált tátrai kirándulásra 1565-ben került sor. A következő évszázadban az emberek egyre inkább igyekeztek megismerni az addig ismeretlen hegyeket. „A tudósok és kutatók a tátraalji falvakból olyan vezetőt választottak a hegyekbe vezető útjukhoz, akik ismerték a helyi terepet. Expedícióikhoz hordárokat is béreltek, hiszen általában két-három napig kirándultak, ezért megfelelő mennyiségű élelmet és felszerelést is magukkal kellett vinni” - írja Juraj Kucharík a „Tatry – Vysoké, Belianske, Západné” c. turistakalauzban.
A XIX. században a hegyi vezetők és hordárok különleges megrendelői közé tartoztak a fotósok, akiknek a fényképezőgépen kívül a nehéz állványokat és a szükséges anyagokat is magukkal kellett vinni a fényképek terepen történő előhívásához.
A XIX. században a turizmus fejlődése összefüggött a hegyi vezetők és a hordárok munkájának fejlődésével, egységesítésével. A jelentkezőknek képzésen és vizsgákon kellett részt venniük. A Magyarországi Kárpátegyesület 1873-as alapszabálya szerint a vezetőnek 8 kg-ig ingyenesen kellett szállítania az ügyfelek számára a csomagokat, 15 kg feletti poggyász esetén azonban már hordárt kellett fogadnia. Ez az új foglalkozás, a hegyi vezető és a hordár volt a Tátraalján fekvő falvakból származó férfiak egyik megélhetési forrása.
A turizmus fejlődésének köszönhetően sorra épültek a magashegyi menedékházak. Létrejöttükben nem csak kezdeményezőiknek, de a hordároknak is nagy szerepe volt, akik a szükséges építőanyagot felvitték a magasan fekvő hegyvidéki területekre. A hordárok vászonponyvákban és fonott kosarakban fát, cementet, szerszámokat és élelmet szállítottak a munkásoknak.
A XIX. század végén, a Téry menedékház (Téryho chata) építése idején a teherhordás kb. 125 hordárnak biztosított megélhetést, de hordárok nélkül a Lomnici-csúcsra (Lomnický štít) közlekedő felvonó sem épült volna fel. „Minden építőanyagot ők cipeltek fel a nehéz és kitett terepen. A jövedelem a szállított anyag mennyiségétől függött. Eleinte 1 kg áruért 20 halért fizettek, majd a sztrájkok után kilogrammonként 1 koronára növelték. A drótkötélpálya építésének befejezése után sok hordár és munkás maradt a Tátrában, hogy hivatásos teherhordóként biztosítsa a magashegyi menedékházak működését. A bért továbbra is a szállított anyag mennyisége szerint fizették, de a kilogrammonkénti ár a menedékháztól, azaz az útvonal nehézségétől és szintkülönbségétől függött” – olvasható a könyvben
Már a Lomnici-csúcsra vezető drótkötélpálya építése során kitűnt a teherhordók közül a lándoki Ondrej Hudáček. A drótkötélpálya építése során 70 kg-os terheket is cipelt. A mai napig „tátrai teherhordók királya”-ként emlékeznek rá, személyes rekordja egy 137 kg-os kályha volt, melyet a Zamkovszky menedékházba (Zamkovského chata) vitt fel. 62 éves koráig dolgozott teherhordóként. Szintén legendás teherhordóként emlegetik feleségét, Mariát, aki 40 évesen lett hivatásos teherhordó.
A Magas-Tátrában jelenleg a Hunfalvy-völgyi menedékházat (Chata pod Rysmi), a Rainer kunyhót (Rainerova chata), a Hosszú-tavi menedékházat (Zbojnícka chata), a Zamkovszky menedékházat (Zamkovského chata), a Téry menedékházat (Téryho chata) és a drótkötélpálya megépítése óta a Kő-pataki menedékházat (Skalnatá chata) is teherhordók látják el. Az egyes menedékházakat a bérlő vezeti, aki mellett szakács, állandó teherhordó és több szezonális teherhordó dolgozik.
Az egyik leghíresebb tátrai teherhordó a rekordot is tartó Laco Kulanga, aki 207,5 kg súlyú terhet vitt fel a Zamkovszky menedékházba. A legmagasabban fekvő Hunfalvy-völgyi menedékházba felvitt rakomány rekordját sokáig a ház bérlője, Viktor Beránek tartotta 122 kg súlyú áruval. Jaroslav Švorc 1998 augusztusában tíz nap alatt alkalmanként több mint 100 kg-ot vitt fel az öt magasan fekvő tátrai menedékházba.
A szállított áruk közül soknak a tartalma is szokatlan, legyen szó túlméretezett vagy egyébként szokatlan tárgyakról, mint például szeptikus tartály, kemence, kazán, hintaszék, tűzhely, ajtó, bojler, ablakok, fürdőkád, oxigénpalack stb. A magashegyi teherhordók minden évben a Sherpa rally versenyen mérik össze erejüket.
Minden teherhordó nélkülözhetetlen felszerelése napjaink szállítóeszköze, a hordkeret, amely fokozatosan váltotta fel a régebbi szállítóeszközöket, pl. a vászon ponyvákat és fonott hátikosarakat, amelyeket a hordárok a falusi gazdaságokból ismertek. A fából készült hordkeret főként kőrisből készül. Szerkezeti felépítése két fő tartóoszlopból áll, amelyeket keresztrudak kötnek össze. Egy jó minőségű hordkeret súlya nem haladhatja meg az 5-6 kg-ot, magassága a teherhordó és a rakomány követelményeitől függően változik. Eredetileg 80-90 cm volt, ma már akár 140-150 cm is lehet. „Laco Kulanga egyedülálló hordkeretének magassága 255 cm volt. A teherhordó fontos képessége a rakomány helyes felpakolása és kiegyensúlyozása” – teszi hozzá Juraj Kucharík.
Forrás: https://lepsiden.sk
