A Szlovák Hegyvezetők Országos Szövetsége (NAHVSR) álláspontja szerint a Tátrában a hegyivezetőkkel kapcsolatos legnagyobb problémát az úgynevezett „feketén történő vezetés” jelenti. Ezt Jozef Janiga, a szövetség elnöke mondta a Magas-Tátrában 2022 őszén megrendezett UIAGM (Union Internationale des Associations de Guides de Montagnes) közgyűlésén. „A fekete vezetés egyrészt illegális, az ügyfelek számára pedig kockázatot is jelent. Emellett gondot okoz – különösen a külföldi vezetők részéről – a szabályok be nem tartása. Ahogyan a hazai vezetőknek megszabtuk a kritériumokat, arra számítottunk, hogy a külföldről érkező vezetők is betartják ezeket, sajnos azonban ez nem mindig van így” – magyarázta Janiga.
Hozzátette: az országos szövetségnek nincs jogköre a szabálysértések szankcionálására, ezzel összefüggésben a NAHVSR nagyra értékelné egy, az illegális tevékenység ellenőrzésére szolgáló rendszer kidolgozását. „Nemzeti parkban vagyunk, így a nemzeti park vezetése nagyban hozzájárulhatna ehhez. Úgy gondolom, hogy ez az igény a Tátrai Nemzeti Parkban működő szervezetek összefogásával erősödhet fel, mert ez bizonyos értelemben ez a nemzeti park szabályainak a megsértése” – mutatott rá Janiga.
A szövetség elnöke szerint szükség van a NAHVSR jelentős megfiatalítására, mivel az idősebb generáció tagjai közül egyre többen visszavonulnak. Szlovákiában jelenleg 67 hegyivezető dolgozik, akik életvitelszerűen foglalkoznak hegyivezetéssel. A NAHVSR taglétszáma a korábbi évekhez képest nagyjából harmadával nőtt, ami Janiga szerint elsősorban a szolgáltatás iránti megnövekedett kereslettel magyarázható. „A működési területünkön a szlovák hegyivezetőkön kívül Lengyelországból és Csehországból érkező hegyivezetők is dolgoznak, Franciaországból vagy Ausztriából kevesebben vannak. Az ország mindenki előtt nyitva áll, aki betartja a meghatározott szabályokat” – zárta gondolatait.
Arra is felhívta a figyelmet, hogy különbséget kell tenni a hegyivezető és a hegyi túravezető között. A hegyivezető kötéltechnikával vezetik az embereket a mászó terepen. „Ha valaki nem hegymászó, de szeretnék kipróbálni a hegymászást, két lehetősége van – vagy elvégez egy hegymászó tanfolyamot, vagy fogad egy hegyivezetőt, aki biztonságosan végig vezeti a terepen” – magyarázta Janiga.
A tapasztalt hegyivezető, Jaroslav Michalko hozzátette, hogy a munka érdekében minden alpesi sportág alapjait el kell sajátítaniuk, mint például a síelés, a szikla- és a jégmászás. „Egy hegyivezetőnek nagyon jól kell tájékozódnia, ismernie kell a geológiát, nagyon jól kell ismernie a terepet, jó kommunikációs készséggel kell rendelkeznie és bizonyos mértékig pszichológusnak is kell lennie. Az ügyfél számára ez a biztonságot jelenti, a képesítése alapján jogosan számíthat rá, hogy nem csak felvezeti a csúcsra, hanem a biztonságba is le is vezeti onnan” – hangsúlyozta.
A NAHVSR idén ünnepli megalakulásának 30. évfordulóját, és 1996 óta tagja az UIAGM-nek. Az évek során az eredetileg polgári társulás Szlovákia minden vezetőjét összefogó szövetséggé vált, melynek többek között saját kiképzőközpontja is van.
A Magas-Tátrában a hegyvezetés története 150 éves múltra tekint vissza, Janiga szerint azonban nagyjából a XVI. század közepéig nyúlnak vissza az első írásos feljegyzések arra vonatkozóan, hogy az akkori emberek kutatni, felfedezni és kalandozni érkeztek a Tátrába. A tátrai falvak lakosait fogadták meg kalauznak, akik pásztorok, gyógynövénygyűjtők vagy kincskeresők voltak. A jelenlegi felfogás szerint ezeket az embereket nevezhetjük az első vezetőknek.
Janiga szerint a valódi hegyivezetők 150 éves múltja négy szakaszra osztható. „1873-1918 között a hegyivezetők a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) keretében működtek. Az MKE első ízben 1874. augusztus 2-án Ótátrafüreden tárgyalt a hegyivezetők tevékenységéről. A vezetőknek tanfolyamokat kellett végezni, vezetői könyveket kaptak, amelybe minden túrájukat be kellett jegyezni. A hegyivezetők egymás között felosztották a kiindulási pontokat és a célpontokat” – magyarázta.
Az I. világháborút követő új geopolitikai helyzet, a Csehszlovák Köztársaság létrejötte és az 1919-es új szövetségi törvény elfogadása azonban az egyesület feloszlatásához vezetett. „A hegyivezetők tevékenysége, valamint számos más tevékenység az I. világháború után a Csehszlovák Turisták Klubja (KČST) irányítása alá került. Így alakult meg a KČST Tátrai vezetők Egyesülete (Tatranskí vodcovia KČST)” – mondta Janiga.
A hegyivezetés történetének következő mérföldkövét a II. világháború jelentette, hiszen a háború megtizedelte a hegyivezetők számát. A háborút követően a Tátrai Nemzeti Park megalakulása teremtett teret a szolgáltatás hivatásos formában történő működéséhez. „Ez 1950-ben történt, és néhány évvel később megalkották a hegyivezetői tevékenység jogszabályi kereteit, amely 1957. július 1-től a Magas- és a Nyugati-Tátrában volt érvényes. Hegyivezetők lehetnek a hegyimentők, de olyan önkéntesek is, akik sikeresen teljesítették az előírt tanfolyamokat és megszerezték a magashegyi terepen történő vezetésre jogosító végzettséget” – mondta el az országos szövetség elnöke. A hegyivezetőket három minősítési osztályba sorolták azon terület megjelölésével, ahol hegyivezetői szolgáltatásokat nyújthatnak.
A TANAP Hegyi Szolgálat hegyivezetői már az 1970-es években megpróbáltak csatlakozni az UIAGM nemzetközi szervezethez, de csak 1996. október 5-én sikerült tagságot szerezniük. Ez már a Szlovák Hegyivezetők Országos Szövetségének égisze alatt történt, amelynek alapszabályát 1992. december 21-én iktatta rendeletbe a Szlovák Köztársaság Belügyminisztériuma.
Forrás: https://spis.korzar.sme.sk
