Még mindig nagyon sok helyen tapasztaljuk a hegyekben, hogy a turisták egy része minden kérés és tilalom ellenére etetik a vadon élő állatokat. Az alábbiakban egy szarvassal való találkozásról szóló beszámolót olvashatunk, akit a turisták etettek a Nosal térségében.
„Szeretném felhívni a figyelmet és megkérni Önöket, hogy a honlapjukon keresztül mindenkit szólítsanak fel arra, hogy ne etessék az állatokat a Tátrai Nemzeti Parkban (TPN), valamint bármely más parkban vagy erdőben. Egy téma, amely időről időre bumerángként tér vissza…
Rengeteg fotót láttam róla, mindig lenyűgözött. Ma volt alkalmam találkozni vele utam során, vagy más szóval… az útjaink ma keresztezték egymást. Eufória, fotó, videó készítés. Lassan követtem, hogy hogy ne érezze zavarónak a jelenlétemet, és legyen ideje elrejtőzni a bokrok között. Amikor elhaladtunk egymás mellett, sajnáltam, hogy nem tudtam róla egy jó fotót készíteni, mert eleség után kutatott a földben. Pech, de tovább álltam. Pár percre megálltam, hogy levegyem a csúzsásgátlókat. A hátizsákom nyitva volt, de semmi különös nem volt benne – ruhák, termosz, víztömlő és – minő borzalom – a szendvics, amiről megfeledkeztem.
Elfelejtettem. Sajnos megérezte, és a kedves, aranyos állatból agresszív négylábú vadállat lett. Olyan gyorsan odaért a hátizsákomhoz, hogy nem volt időm reagálni. Olyan dühösen kopogott a patáival, mintha darabokra szeretné tépni az anyagot. Egy véletlenül arra járó turista sietett a segítségemre, aki elterelte a figyelmét, én pedig megfogtam a holmimat és felrohantam a hegyre. Az örömöm azonban nem tartott sokáig, nem sokkal utánam a szarva is felért a Nosal csúcsára és ismét megtámadta a hátizsákot, itt ismét más turisták siettek a segítségemre. A zsemle illata annyira intenzív és érdekes volt számára, hogy csak ez az egy hátizsák érdekelte.
A saját útját járta, nem félt az emberektől. Persze tisztában vagyok vele, hogy az erdő, a rétek az ő természetes környezete, hogy én voltam, aki betolakodott az otthonába. Ezzel egyetértek. Szeretném azonban felhívni mindenki figyelmét, hogy a vadon élő állatok milyen könnyen hozzászoknak a könnyű táplálékhoz, ahhoz, amivel közülünk, turisták közül egyesek gondolkodás nélkül etetik őket. Persze a békesség kedvéért odaadtam neki, ami a hátizsákomban volt, mert féltem, hogy nem hagy békésen lemenni a hegyről. Tudom, tévedtem. Másrészt, mi lett volna, ha például egy gyermeket váró nővel ugyanígy bánt volna? Mi lett volna, ha kitartóbb lett volna?”
Minden turistát emlékeztetünk arra, hogy a vadon élő állatok etetése a legrosszabb „szívesség”, amit tehetünk nekik. Ezzel elveszítik természetes ösztönüket, hogy élelmet keressenek, hozzászoknak a könnyű táplálékhoz, és – mint a fenti helyzet is mutatja – ha nem teljesülnek elvárásaik, agresszívvá válhatnak.
Forrás: https://tatromaniak.pl
