100 évvel ezelőtt, 1925. február 4-én Kassán született Arno Puškáš (1925-2001) vezető szlovák hegymászó, hegyivezető, hegyimentő és publicista. Nagyon sokoldalú és energikus személyiség volt, aki röviddel a II. világháború után, 1946-ban ismerkedett meg a hegymászással. A tátrai hegymászók közül Csehszlovákiában elsőként kapta meg 1953-ban a sport bajnoka érdemérmet, majd 1971-ben tiszteletbeli sportmesteri érmet kapott.
1946-1950 között a Hunfalvy-völgyi menedékház, majd 1951-1957 között a Késmárki menedékház gondnoka volt. 1958-1967 között hegyimentőként dolgozott. Több tucatnyi mentőakcióban vett részt, melyek során sokszor egyéni ötletekkel próbálta tökéletesíteni a mentőeszközöket, mellyel a hegyimentők munkáját igyekezett felgyorsítani a nehéz terepen. A II. világháború utáni években a Tátrában a hegymászás szakértője és népszerűsítője lett, ahol mintegy 210 első megmászás fűződik a nevéhez, közülük 110 a téli hónapokban. Különösen szerette a téli mászásokat, saját szavaival élve egész hegymászó karrierje során egyszer sem esett bele a kötélbe és egyszer sem csúszott ki havon vagy jégen. Talán ennek is köszönhető, hogy legtöbbször elöl mászóként mászott, és társai, akikkel az évek során mászott, sokszor szinte csak egy ujjal biztosították őt.
1948-tól aktív tagja volt a különböző csehszlovák magashegyi expedícióknak, 1971-ben részt vet a Nanga Parbatra induló csehszlovák expedícióban, ennek során sikeresen elérte a csúcs két alacsonyabb ormát. Szlovákia legjelentősebb hegymászó publicistájaként ismert, számos útikalauz és más, tátrai témájú könyv szerzője. 18 könyve és két elbeszélő műve közül talán a leghíresebb az 1953-ban Pozsonyban megjelent „Új hegymászóutak a Magas-Tátrában 1945-1953” című könyve, valamint a több kötetes „Vysoké Tatry” (Magas-Tátra) című hegymászókalauza, amely 1957 és 1989 között jelent meg, és egy csaknem teljes tátrai hegymászó monográfiaként ismert. Mindezek mellett kb. 1200 hegymászás témájú cikke jelent meg a különböző lapokban. 76 éves korában, 2001. június 9-én hunyt el Poprádon, hamvait az ótátrafüredi temetőben helyezték örök nyugalomra.
