Valószínűleg nem sokan ismerik a Magas-Tátra csúcsaira tervezett olimpiai város, Heliopolis koncepcióját, melyet a zsolnai Stavoprojekt VAL (Voies et Aspectes du Lendemain) építészcsoport alkotott meg 1968-1974 között. Az olimpiai város műszakilag tökéletesen megtervezett, több mint egy kilométer átmérőjű, 60 emelet magas gyűrűje 2000 méter magasságban, valódi magashegyi környezetben helyezkedett el. A központi gyűrű közepén helyezkedett el a Poduplaszki-Békás-tó, a több gyűrűből álló projekt teljes területének határai a szlovák oldalon a Csendes-völgy (Tichá dolina) és a Tátra körút (Cesta Slobody), a lengyel oldalon a Konrád-völgy (Dolina Kondratowa) és a Zakopane - Lysá Poľana közötti út.
A tervezők a téli olimpiai sportoknak helyt adó központi gyűrű körüli további gyűrűkben sport- és rekreációs zóna, a téli és nyári turizmusnak, valamint a hegymászásnak helyt adó zóna, illetve a Tátra növény- és állatvilágának szigorú védelmét előtérbe helyező csendes zóna kialakítását javasolták.
A projekt az erőteljes művészi megoldás mellett foglalkozott az adott települések és azok közlekedési infrastruktúrájának sajátos városi-környezeti viszonyaival és funkcióival is. Ahogy maguk a szerzők írták: „Heliopolis nem utópia, hanem szintézis keresése az ember, a természet lehetőségei és követelményei között. Hozzájárulás a Tátráról ma és holnap folyó vitához.”
A szlovák építészettörténet jelentős alkotása, a Heliopolis projekt eredeti makettjét és dokumentációját a Közép-Európai Fórum Olomouc (SEFO) projekt egyik kulcsfontosságú beszerzéseként 2010-ben szerezte meg az Olomouci Művészeti Múzeum.
A szlovák VAL csoport építészeti munkája mindig megmaradt a koncepció szintjén, ennek ellenére ezeket gyakran a legapróbb technikai részletekig kidolgozták, ahogy erről a Heliopolis, a Magas-Tátra olimpiai városának projektje is tanúskodik.
Alex Mlynárčik és kollégái, Viera Mecková és Ľudovít Kupkovič utópikus projektjeikhez létrehozták az ún. prospektív építészet kategóriát, amely a konceptuális művészet körébe tartozik. A csehszlovák normalizáció valóságában aligha megvalósítható víziók inkább a társadalom, a kultúra és a természet közötti egyensúly megtalálását célozták – a „holnap útjait és aspektusait” (Voies et Aspectes du Lendemain) keresték, mely szlogenből e kreatív szerzői trió elnevezése született.
Vajon napjaink embere mit gondol erről a több mint 50 évvel ezelőtt kidolgozott projektről?
Tényleg csak utópia, vagy ez lenne a jövő zenéje?...
