A XX. század elején már több nehéz túraútvonal is létezett a Tátrában, de az ötlet, hogy a Świnica oldalgerincén a felhők felett vezető útvonalat hozzanak létre, már a kezdetektől forradalminak tűnt.
Forradalmi és az eredeti tervek szerint irreális terv. Az első, a Lengyel-Tátra gerincein vezető turistaút ötlete Franciszek Henryk Nowicki krakkói költőtől származik. A Tátra Társaságnak (TT) 1901. február 5-én írott levelében javasolta, hogy a Mickiewicz-vízesésektől (Wodogrzmoty Mickiewicza) a Wołoszynon, a Kereszt-nyergen (Krzyżne), a Bükk-völgyi-tornyon (Buczynowa Turnia), a Gránát-csúcsokon (Granaty), a Zerge-hegyen (Kozi Wierch), a Zawraton, a Świnicán, a Gáspár-csúcson (Kasprowy Wierch) és a Vörös-hegyeken (Czerwone Wierchy) keresztül építsenek ki egy magashegyi ösvényt a Kościelsiko-völgyig (Dolina Kościeliska). Az útvonalon két menedékház építését tervezte, egyet a Kereszt-nyeregben, egy másikat pedig a Beskid és a Gáspár-csúcs között található Száraz-hágóban (Sucha Przełęcz). A terv kivitelezési költségeit a tekintélyesnek mondható 6000 koronára becsülte, amely a Tátra Társaság szűkös anyagi lehetőségei miatt már az elején irreálissá tette az elképzelést.
A tervet két évvel később egy tarnówi pap, Walenty Gadowski – aki akkoriban az egyik legjobb hegymászó volt – vetette fel ismét. Az 1903 márciusában a TT-nek benyújtott költségvetési javaslata 1000 koronát írt elő, ebből az összegből Gadowski csak a Mickiewicz-vízesések és a Zawrat közötti szakaszon tervezett új útvonalat kijelölni, ezt tervezte összekötni a Zawrattól a Świnicára vezető, akkor már létező útvonallal. A később kialakítandó összekötő útvonalak érdeklében ez a javaslat már nem tartalmazta a korábban tervezett menedékházak építésének tervét.
Ez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy 1000 korona határozottan kevés volt egy ilyen komoly vállalkozás végrehajtásához, főleg úgy, hogy Gadowski körülbelül 40 sziklahágcsót, 250 fémrudat (ma már láncokat használnak), valamint kb. 100 mászókampót (vagy szöget) és 70 jelzőtáblát tervezett. 1903. július 31-én végül is azzal a feltétellel részesült 1500 korona támogatásban, hogy azt a munkálatok előre haladtával három részletben fizetik ki.
A Świnica oldalgerincén vezető ösvény kijelölésének ötlete kezdettől fogva heves vitákat váltott ki, ami ellen a hegymászótársadalom is tiltakozott. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Sas út nyomvonalán emelkedő sziklacsúcsok jelentős része ekkor még nem volt meghódítva, így a csúcsok megmászását lehetővé tevő segédeszközök elhelyezésének gondolata jogosan váltotta ki a sikerre éhes hegymászók ellenszenvét.
Néhány embernek maga az elnevezés sem tetszett, többen javasolták, hogy az útvonalat „Zerge-ösvény„ (Kozia Percią) vagy más névre kereszteljék. Természetesen az útvonal kiépítésének támogatói is erőteljesen lobbiztak. Gadowski atya személyesen és levélben is több alkalommal kapott különféle kéréseket és felszólításokat, hogy pl. az útvonal egy méterrel sem térjen le a gerincről és sehol sem traverzálja a meredek csúcsokat, ahogy azt több esetben is tervezte.
A Sas út építése
Anélkül, hogy a különböző körök véleménye túlzottan befolyásolta volna, a támogatás odaítéléséről szóló hivatalos határozatot meg sem várva Gadowski 1903. július 16-án megjelent a Mickiewicz-vízesések közelében. Néhány tucat méterrel a vízesések előtt, a Halastóhoz (Morskie Oko) felé vezető új út és a Jaszczurówkától a Roztoka-tisztásra (Stara Roztoka) vezető legrégebbi tátrai ösvény kereszteződésénél megállította az expedíciót. Franciszek Nowicki, több hegymászó és hordár jelenlétében, miközben koccintottak, személyesen az egyik útszéli fára szegezte a „Na Orla Perć” (Sas útra) feliratú táblát.
