A Tengerszem-csúcs a Magas-Tátra hét, turisták által is megmászható csúcsa közé tartozik. A csúcsot először Blásy Ede mászta meg id. Ruman János stólai vezetővel 1840. július 30-án. A csúcsról elé táruló látványról Blásy Ede később így nyilatkozott (megjelent a Turisták Lapja, 1897. évfolyamának 6-8. számában):
„…Sok év telt el az óta, sok szép és sok szomorú időt éltünk át, de ama csudás benyomás, melyet ama páratlan kilátóponton akkor éreztem, egész hatalmában megújul az én lelkemben, valahányszor az ott töltött első perczekre gondolok...”
Jász Géza (1863-1937) sporttisztviselő a Turisták Lapja 1889. évfolyamának 1. számában így írta le a Tengerszem-csúcsról a Halastóra és a Tengerszemre nyíló kilátást:
„… Mint a gyűrűbe foglalt drágakövek, úgy csillogott a két tó sötétzöld színével a fehér hómezők és a szaggatott sziklák közt. A Tengerszem világosabb zöld, a Halas-tó sötétebb zöld színű volt, mindkettő a szélén világosabb, belől sötétebb; e színárnyalat meglepő volt, alig győztük bámulni a Tátra e két legszebb gyöngyét…”
Ugyancsak a Turisták Lapjában jelent meg 1892-ben Szigriszt Lajosnak, a Mecsek Egyesület választmányi tagjának egy írása, melyben így jellemzi a Tengerszem-csúcsról nyíló kilátást:
„… Az a sok bájos völgy üde pázsitjával s viruló zöldjével: az a sok tengerszem, mindmegannyi csillogó gyémánt a természet e magasztos ékszerén! Hát az a sok bámulatos csúcs, mintha vállain hordozná az egész égboltozatot, mint azt a híres Atlasz tevé, – mindez megkapó, elbűvölő! Nem csoda tehát, hogy úgy állottunk itt, mintha lábaink gyökeret vertek volna e terméketlen sziklatömegben…”
Fotó: Anna Gryta
