1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a növény- és állatvilágról szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:
„IX. Karpati növények.
A Tátra hegyein sok igen szép, kisebb nagyobb alkotású, és hasznos növények diszlenek, közülök több kizárólag a Karpatok sajátja. Találhatni itt főkép a völgyekben gyönyörü illatos virányokat, kövér legelőket; s némelly növények óriási levelei, gyökerei, áttörhetlen sürüségei az ős erdőkre emlékeztetnek. A karpati növények közt legnevezetesebb a henyefenyö, melly Macedoniát s a Karpatokat kivéve, Europában sehol nem található. A henyefenyőfa és bokor különbözik egymástól. Az elsőnek alkotása igen szép; ágai nyáron és télen egyaránt zöldelnek, koszorualakban, kerekded idomban nőnek fölfelé, olly magasra, mint a hárs levelei, sötétzöldek, keskenyek, pióczaalakuak s őszkor nem hullanak le; haja sima, és világos hamuszin; sok nedve van s igen jó szagú gyantája. Ebből legjobb deszkát lehet késziteni; hosszu gyökereivel a föld felületén terjeszkedik el; talán ez az oka, hogy még a sziklák fölött is tenyészik. A henyefenyőfa gyümölcse ugy nő, mint a fenyőtoboz, az ág végén. Ezen tobozokban, melly pikkelyekből áll, a mogyorónál valamivel kisebb magok rejteznek, mellyek különösen jó illattal, s gyógyerővel is birnak. - A henyefenyőbokor a fától annyiban különbözik, hogy ez leginkább ott nől, hol a szirtek kopársága kezdődik; kevesebb aromája van mint a fának, de gyógyereje ennek is nagy sikerü. A henyefenyőbokrok közti járás igen veszélyes, miután egymást átkaroló sürü görbe ágaival, a süppedéseket, nyilásokat is befödi, a köztük legelő marhák sokszor lábukat törik illy helyeken, de a zerge daczol velök.
A karpati tiszafa most már gyérebben található, mint azelőtt. Ez egyenesen nől, levelei a rozmarinéhoz hasonlók; s innét van az, hogy e tájon a leányok koszorút, s hajéket fonnak belőle. A gyalogfenyő is nagy szerepet játszik a tátrai növények országában. A málna némelly bokron különös nagyságú itt, de a földi eperrel együtt igen későn (augustus végével) érik. -
A természettani buvárlatokban olly jeles hazánkfia, Frivaldszky Imre, nem rég beutazván a szepességi Tátrát, a növényzetben fölötte érdekes felfödözéseket tőn. Erre vonatkozó értekezése számos növényfajokat sorol elő, mellyek tulajdonai, a más europai havasok növényeivel nagyobbára megegyeznek, s a magyarhoni Florát legbecsesebb, legritkább példányokkal gazdagítják. Illyenek szerinte különösen: a hideg tarnics (gentiana frigida) kék likagyán (svertia perennis), a szép jeges szironták, (ranunculus glacialis) déli kőtör (sexifraga muscoides), havasi csorbók (sonchus alpinus), kárpáti üszögőr (senecio alpinus carpaticus), bérczi holgyomál (hieracium alpestre), havasi ikrapikk (arabis alpína), havasi kappanőr (arnica Doronis), tátrai gyopár (graphalium carpaticum), bérczi aranyvirág (chrysanthemum alpinum), havasi mizsól (myosotis alpina), gyászoló szaka (sedum atratum), fekete és veres afonya stb.
X. Tátrai állatok.
Ugyancsak Frivaldszky, és hasonlag igen jeles természetbuvárunk, Petényi Salamon, több, kevéssé ismert állatfajt födöztek fel a Tátrában. Illyenek különösen az emlősök közül: a kőszáli zerge, havasi ürge (marmota alpina); vadkecske is volt azelőtt sok, de most már ritkán található. A madarak közül: szepe sas (aquilanaevia), szirti-sas (aquila fulva), kékes sólyom (Talco caesius), hosszúfarku bagoly (strix macroura), bolyhoslábu bagoly (strix nisoria), törpe csúvik (strix pigmaea), háromujjú harkály (picus tridactylus), vörösszárnyu falkúsz (tichodrona phoenicoptera), havasi csalogány (accentor alpinus), vizi pszityor (anthus aquaticus), siket- közép- és nyirfajd (tetras urogallus), rendes diótörő (corvus caryocatactes) fenyves és búbos czinege. - A hüllők, hegyi és sárga hasú gyik, chersai paizsócz (vipera chersea), fekete paizsócz. A rovarok közül: izlandi aranyka (chrysomela islandica) havasi futrinka (carabus alpinus), érczes kalát (calatus metallicus). A halak közül: havasi pisztráng, lazacz, (salmo salar), tarkaszárnyu és kisszáju kolty (cottus poecilopus et mirostomus) tomolko, (salmo thymatus), kopoltyok, (petromyzon branchalis), bajuszos tergély (cobitis barbatula), menyhaly (gadus lota) fejes kolty (cottus gobio), piros szárnyú keszeg (cyprinus rutilus) stb.
Mindezekután meg kell emlitenünk, miszerint a Tátrán egy derék fürdő is létezik, nagyszáloki vagy schmeksi fürdő név alatt, mellyek bővebb ismertetését Szontagh Gusztáv, Tóth Lőrincz és Vahot Imre adák az Athenaeumban. Van itt többféle ásványos gyógyviz; s az egész czélszerű hidegvizgyógyintézettel van összekötve. Az itteni tartózkodás fölötte élvezetes s igen olcsó, miért is ezen fürdőt nemcsak a betegek, de az ép utasok figyelmébe annyival is inkább ajánljuk, mert innét történnek Tátránk legszebb helyeire a legmulatságosabb, csoportokbani kirándulások, majd gyalog, majd a sziklákon ügyesen lépdelő lovakon. Annak idejében ezen fürdő bájvidéke rajzát is fogjuk adni, valamint később a Tátra belsejének legszebb részeit közleni el nem mulasztandjuk, és igy még lesz elég alkalmunk a Tátra részletesebb leirásába is bocsátkozni, különösen az egyes helyekhez kötött mulattató népregéket terjedelmesen előadni.”
Forrás: Vahot Imre – Magyarföld és népei
