1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a tavakról és a vízesésekről szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:
„A karpati tavakról.
Igen érdekesek Karpatinkban a számtalan, 4000, sőt 6000 lábnyi magasságon felülemeledő tavak, az úgynevezett tengerszemek. A köznép meséje azt tartja, hogy ezek a világtengerrel s ennek viharaival is kapcsolatban állanak. Ezen tavak vize igen jóizű, kristálytiszta, s igen kemény; gyakran még julius- és augustusban is zöldes jéggel van boritva. A legmelegebb időben is szivárogva csepeg le a viz e magasságokról, s összegyül a tavak granitmedenczéiben. A szepesi Karpatokon lévő Zöldtó magas és lehajló kősziklákkal van övezve; a nép tengerszemnek nevezi, mert bizonyos mese szerint tengeri hajók töredékeit találtak itt, miből azt köveztették, hogy e tónak földalatti összeköttetése van a tengerrel. A Zöld tó 1662-ban annyira kiáradt, hogy a környék lakóinak igen nagy károkat okozott, és a kárpáthegyi kősziklákat kettéhasogatá. - A Felkaitó 5100 láb magas a tenger szine fölött; szine zöld; göröngyös sziklákkal van környezve; egyik közülök nyeregforma, s minthogy innét Lengyelország egy részébe be lehet látni: lengyel nyeregnek hivatik. Ehhez közel van a Jegestó örökös jéggel födve. A Vöröstó a zöldtó felett gyönyörü kilátást nyujt. A bélaihegyen van a nagy kiterjedésü Fehértó, mellyből pisztrangot is halásznak. - Tehát Tátránk zöld, fehér, és vörös tavaiban feltalálhatjuk a hármas nemzeti szint. A Fekete- és Békatóról már följebb szólottunk. Mindenek közt legmélyebb a Tölcsér- és Kőpatakitó, mellynek közepében őrtoronyként emelkedik egy magas kőszikla, oldalában több neveket lehet látni, mellyeket az oda átuszott utasok irtak a gránitra; 5453 láb magas. - A liptói Karpatok tavai közt nevezetes a Pribilinitó a veres hegy alatt, mintegy 5300 láb magasságban; roppant sziklák környezik, mellyeknek üregein keresztül ut vezet Gallicziába; vize olly jéghideg, hogy az emberi test nem képes azt kiállani. A kis Kriván alatti Zöldtóból ered a sebes Vágfolyam, melly Komáromnál a Dunába szakad. A poprádi Haltó, 4400 láb magas; tele van halakkal. E tóból ered a Poprád vize. A karpati tavak közt legnagyobb területü a Lengyeltó, mellyet 5 óra alatt sem lehet megkerülni. A lengyel oldalon vannak még több kisebb tavak is, mellyekből erednek a fehér és fekete Dunajecz folyamok.
A karpati vizzuhatagok.
A magas sziklákról mélységekbe ömlő tátrai vizzuhatagok, a legfenségesebb látványt nyujtják; nagy tömegben s iszonyu morajjal töredeznek meg a roppant kőszirteken, mellyekkel, mint óriási akadályokkal, haragosan látszanak küzdeni, mérges hullámokat hánynak; majd ismét ezüst szikrák millióit szórva, porfellegeket vernek; mi a nap sugárainál a legszebb szivárvány színjátékát varázsolja elő. Némelly magas vizzuhatag ugy tünik fel, mintha egyenesen az égből szakadna le; s néha olly villámgyorsasággal enyészik el, hogy alig birjuk elképzelni hova tünhetett. A szepességi Karpatokon legnagyobbszerü vizesés az , melly a Zöldtó melletti Rézpad nevü hegyről gördül le olly tömegben, hogy malmot is hajthatna ; ezen vizesés egész zuhanatában nem éri a sziklákat, hanem mintegy légben függve omlik le, s azután a kőszirtek közt elenyészik. A Felkaitó közelében is van egy pompás vizesés, de festői tekintetben mindenek közt legérdekesebb az, melly a kopárpataki völgyön kigyózik át. Liptóban, a kis és nagy Kriván közti völgyszorosban éjszak felé 3 vizzuhatag van, mellyek közt legnevezetesebb a 10 ölnyi magas sziklákról borzasztó dörgéssel leomló, ugynevezett éles zuhatag (Ostry). A poprádi tóból eredő nagy vizesés is emlitésre méltó. Vannak ezeken kivül még több apró vizzuhatagok, mellyek közűl némellyik a sziklabarlangokban is utat tör magának, s némellyik a legmeredekebb barna sziklákon több ágra oszolva, vékony ezüst erekben folydogál.”
Forrás: Vahot Imre – Magyarföld és népei.
