A Tátra déli oldalán a jelzett turistautakon kívül történő mozgást szabályozó rendelkezések kicsit eltérnek a lengyel oldalon érvényes, egy korábbi bejegyzésben közzétett előírásoktól. Az alábbiakban megpróbáljuk összegezni, hogy a Tátra szlovák oldalán hogyan, milyen feltételek megléte esetén lehet elhagyni a jelzett turistautakat. Először is a Tátra szlovák oldalán használható útvonalak három csoportját: vannak jelzett turistautak, vannak jelzés nélküli, csak hegyivezető kíséretében járható útvonalak, és vannak hegymászó útvonalak.
Az első csoportba tartozó útvonalakra lényegében ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a Tátra lengyel oldalán, vagyis a jelzett turistautakon – a magashegyi útvonalakat érintő, a téli időszakra (november 1. – június 14. között) érvényes lezárásokat figyelembe véve – bárki túrázhat.
Amennyiben viszont szeretnénk elhagyni a jelzett ösvényeket, akkor meg kell vizsgálni, hogy az tervezett útvonal a hegymászóskála szerint milyen nehézségű terepen vezet? A hegymászó skálán 0-tól II-es nehézségű utak alapvetően a hegyivezetővel túrázók részére vannak fenntartva. Ezzel kapcsolatban fontos kitétel, hogy a Tátrában ilyen túrákat csak a Tátrai Nemzeti Park, illetve a Hegyi Mentőszolgálat által előírt, a hegyivezetők nemzetközi szövetségei által kiállított igazolvánnyal rendelkező hegyivezetők vezethetnek. A túraútvonalaknak ebbe a csoportjába tartozik több olyan, a Tátra legnépszerűbb csúcsai közé tartozó magaslatra vezető útvonal, mint pl. a Gerlachfalvi-, a Lomnici- vagy a Tátra-csúcs. Ezeken az útvonalakon nem javasolt az egyénileg történő túrázás, mert ez könnyen feljelentéssel, és ennek eredményeképpen pénzbüntetéssel végződhet.
A harmadik csoportba tartoznak a kimondottan hegymászóútvonalak, amelyek nehézsége a hegymászó skálán III-as vagy annál nehezebb. Ezeket az útvonalakat a hegymászó egyesületekbe, szövetségekbe tömörült azon hegymászók használhatják, akik rendelkeznek a szövetség vagy egyesület igazolványával. Az ebbe a csoportba tartozó hegymászók természetesen az előző csoportba tartozó (0 – II-es nehézségű) útvonalakat is használhatják, de csak ereszkedéshez.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy bizonyos területek, mint pl. a Bélai-Tátra, a Kriván környéke vagy a Liptói-Tátra egy része a hegymászók számára sem elérhető, ezek a területek a legmagasabb fokú védettséget élvezve egyáltalán nem látogathatók.
