1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a barlangokról és a nemes kövekről szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:
„VII. A karpati barlangok.
Ezekben nagy állatok csontvázai, s különféle alaku s nagy minéműségű csepkő található. Legnevezetesebb barlangok azok, mellyek Demanfaluhoz közel esnek, u. m. a Feketebarlang; bejárása igen veszélyes, s bent is meredek sziklákon lehet csak tovább menni; de beljebb érve, templomi nagyságu üregeket lelünk. A csepkövek itt igen szép szinnel és alkotással birnak, gúlák- szobrok, obeliskek, és tornyok halmazát képezik. De ennél is meglepőbb itt a két ölnyi magasságú fénylő jégkúp, melly egy örökké tartó jégalapon nyugszik; - közel hozzá egy vékonyabb , de hasonló magasságú jégoszlop áll. Mindkét alak egy lyukból kifolyó fagyos vízből ered. Félórányi távolságra esik ettől a drakoi, vagy az ugynevezett benikoi barlang; nevezetes arról, hogy itt viztartók vannak, mellyeket a természet csepkövekból alkota, mellyekben igen tiszta s olly jéghideg viz foglaltatik, hogy a kéz egy percznél tovább ki nem állhatja; s ezen kemény viz orvosságul is használtatik, mint kőoszlató az emberi testben. Legnevezetesebb része ezen barlangnak az, melly baloldalról mintegy márványnyal látszik kirakva lenni. - Hoszsza 50 öl.
VIII. A karpati nemes kövek.
Ezek közt több faj emlitést érdemel; különösen a tátrai gyémánt, melly mindkét szélén gúla formára végződik; némellyik tündöklő és szinetlen mint a viz , némellyik foltos s át nem látszó. Tarka szinjátékánál s fényénél fogva, alig lehet némellyiket a valódi gyémánttól megkülönböztetni. Ezek nem olly kemények, de a tüzet is kiállják. A Karpatokon topáz is nagy mennyiségben található; némellyik belsejében füvet, bogárkát, vagy vizcseppeket is tartalmaz; de ez ritkaságként tekinthető. A tátrai gránátkő szine többnyire tisztátalan sötét és világos vörös; a jaspiskő vörös, vagy zöld-vörös; a karniolkő halvány vörös és foltos. A vérkő az ugynevezett vérkövi barlangban létezik; alabastrom s különféle márványok is találhatók. És ha több gond fordittatnék ezen nemes kövek kiásatására: bizonnyal gazdagabb jövedelmet hoznának, mint jelenleg. Némellyek állitása szerint a Tátra folyóiban opál és smaragd is lelhető.”
Forrás: Vahot Imre – Magyarföld és népei; Fotó: Alena Demková Miklušáková
