Władysław Cywiński, az ismert lengyel hegymászó, tátrai kalauzíró, a Tátra egyik legelismertebb lengyel szakértője 1939. augusztus 12-én született Vilniusban. 2013. október 12-én, 74 éves korában az Omladék-völgyben egyedül túrázva bekövetkezett halálos balesetéig aktív hegymászó, hegyivezető és hegyimentő volt, előrehaladott kora ellenére is. A 2000 decemberében elhunyt Witold Henryk Parisky mellett a Tátra északi oldalán a hegység legelismertebb szakértőjeként tartották számon. Bár mérnöknek tanult, már első zakopanei látogatása után biztos volt benne, hogy élete a hegyekhez kötődik majd.
![]()
A Tátra, melyet első alkalommal 1959-ben a Babia Góra tetejéről pillantott meg, számára szerelem volt első látásra. 1959-től, vagyis 20 éves korától mászott, nyolc évvel később, 1967-től pedig hegyivezetőként és hegyimentőként is tevékenykedett, több mint 350 mentőakcióban vett részt. Hegymászó pályafutása során kb. 30 új utat mászott a Tátrában, valamennyi név szerint ismert csúcsot és hágót megmászott, több kevésbé ismert sziklaalakzatnak pedig ő maga adott nevet.
A Giewont észak falának legnagyobb szakértője
Mindemellett a Giewont észak falának legnagyobb szakértőjeként tartották számon. 1975-ben szólóban, három és fél nap alatt járta végig a Tátra főgerincét, Ő maga ezt az eredményt tartott hegymászó pályafutása legfontosabb eseményének. Mászásai mellett a Tátráról szóló eddigi egyik legrészletesebb hegymászókalauz szerzőjeként is emlékezhetünk rá, valószínűleg azon a végzetes napon is a kalauz következő kötetéhez végezte a terepbejárást. 2009-ben, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) 100. születésnapja alkalmából megrendezett ünnepségen a Lengyel Köztársaság elnökétől a hegyimentés fejlesztésében végzett kiemelkedő munkájáért és elkötelezett hegyimentő tevékenységéért a második legrangosabb lengyel polgári kitüntetést, a Lengyel Újjászületés Rendje Parancsnoki keresztjét vehette át.
2013. október 14-én, két nappal Władysław Cywiński tragikus halála után egy barát, Maciej Krupa ezekkel a szavakkal emlékezett:
„Volt és nincs. Nincs Wlodek. Szombaton sokként ért a hír. Piotr könnyekkel a szemében mondta el nekem. Körülöttünk minden csendes. És akkor megszólal a telefon, hogy erősítsem meg, hogy ugye nem igaz, hívnak az ismerős újságírók. Hiszen úgy tűnt, Ő halhatatlan. 74 évesen is kitűnő kondícióban és talán jó egészségi állapotban volt. Azért írom, hogy talán, mert erről nem beszélt, soha nem panaszkodott. A hegyekben halt meg. Tudom, hogy ha választhatott volna, így akarta volna. Nem az ágyban, betegen, kiszolgáltatottan, hanem ereje teljében az ő szeretett hegyeiben. És így lett…”
