A fennmaradt levéltári anyagokból egyértelműen kiderül, hogy a Magas-Tátrában az első, írásban is rögzített kirándulást Laszky Albert késmárki várkapitány felesége, Laszky Beata (1515-1576) tette. Az 50 éves Beata (lánykori nevén Beata Kościelecka) 1565 májusában érkezett a késmárki várba, miután első férje, a fiatalon elhunyt Eliasz Ostrogski (1510-1539) mágnás halála után feleségül vette őt a késmárki vár kapitánya, a lengyel Laszky Albert.
A vár úrnője rögtön megérkezése után, a pünkösdi ünnepek alatt nagy kísérettel kirándulást tett a Tátrába, későbbi kutatások szerint valószínűleg a Késmárki-Zöld-tóhoz. Laszky Beata nagy árat fizetett bátorságáért, hiszen a hegyekből visszatérve maradi és kapzsi férje asszonyi engedetlensége és erkölcstelen viselkedése miatt a késmárki vár tornyába záratta, ahol hat (más források szerint nyolc) éven át fogva tartotta. A toronyszobának mindössze két ablaka volt, az egyiken adták be a bezárt asszonynak az élelmiszert, a másik kis ablaknyíláson kinézve pedig a Tátrát láthatta a távolban. Férje nem véletlenül záratta ebbe a szobába, így ugyanis egyetlen percre sem feledhette, miért is van házi őrizetben. Míg Beata a vár tornyában raboskodott, 20 évvel fiatalabb férje, aki nyilvánvalóan csak a hozomány miatt vette feleségül, beutazta Európát. Beata szenvedéseinek végül is az új sztaroszta, Jan Reubner vetett véget, aki 1573-ban kiengedte börtönéből. A hosszú bezártságtól addigra megtébolyodott asszonyt Reubner, férje akarata ellenére három évvel később Kassára szállíttatta, ahol 1576. júliusában, 11 évvel bebörtönzése után meghalt.
![]()
A késmárki vár mai látogatói is megtekinthetik azt a kis ablakot a vár tornyán, ahol Laszky Beata raboskodása éveit töltötte. Érdekesség, hogy Beata első házasságából származó leánya, Helška is anyjához hasonló sorsra jutott. A 20 éves asszonyt egy lengyelországi vár tornyába záratta, és 14 éven át őriztette férje, Lukáš Górze, mivel a szépséges Helška házasságát anyja, Beata érvénytelennek tartotta, mert az anyai hozzájárulása nélkül köttetett meg.
