![]() |
| Fotó: Lukasz Peksa |
A zerge, amelyet ma a Tátra élő szimbólumának tartanak, a Tátraalja (Podhale) lakóinak életében már évszázadokkal ezelőtt a szabadság és a hegyek szeretetének jelképe volt. Elejtése évszázadokon keresztül a vadászok generációinak álma volt, számos népmese, népdal és történet hőse, festmények, szobrok és domborművek témája. A Tátrában számos völgy és csúcs neve ettől az állattól származik, és sziluettje mind a szlovák, mind a lengyel oldalon látható a Tátrai Nemzeti Park címerében.
A Tátra a legkisebb olyan elszigetelt magashegység a világon, ahol zergék élnek. A szlovák-lengyel határon fekvő hegység masszívuma kevesebb, mint 57 km hosszú és kb. 19 km széles. Ezen a viszonylag kis területen méretéhez képest nagy magasságkülönbségekkel találkozhatunk, a hegyek lábánál fekvő települések 900 méterrel vannak a tengerszint felett, míg a hegység legmagasabb csúcsa, a Gerlachfalvi-csúcs 2655 m magas.
Már több mint 10 000 évvel ezelőtt, a máig tartó holocén időszak kezdetén, a Tátra utolsó eljegesedésének idején is éltek zergék a hegységben. Bizonyíték erre az 1974-ben megtalált legrégebbi zergecsont lelet, amelynek kora a szakemberek szerint 10 500 – 10 720 év között van. Milič Blahout cseh zoológus 1971-ben elvégzett vizsgálatai megállapították, hogy a hosszú elszigeteltség eredményeként olyan, egyedi jellemvonásokkal rendelkező faj jött létre, amely jogosult rá, hogy a fajon belül külön alfajnak tekintsék, ennek tudományos neve Rupicapra rupicapra tatrica (tátrai zerge).
Bár a tátrai zerge első dokumentált említésével a XVI. században találkozhatunk, még mindig keveset tudunk ezekről az állatokról. Kevesen foglalkoznak a zergék kutatásával, amely még napjainkban is a leginkább veszélyeztetett állatok közé tartozik. A közelmúltban a tátrai zergepopuláció három alkalommal is a teljes kipusztulás határán volt. Első alkalommal a XIX. század közepén, aztán a két világháború idején, majd a II. világháború után i években is.
