Hegyvidékekre induló túrák alkalmával előbb-utóbb szóba kerül a medvetámadás, mint lehetséges veszélyforrás. Kétségtelen, hogy egy több száz kilós medvének az ember nem ellenfél, jobban fut, jobban mászik fára és jobban is úszik, mint mi, emberek. Kell-e félni a medvétől a természetben? Igen. Természetesen. De ha a turistában megvan a megfelelő tisztelet és nem akar mindenáron hősködni, akkor nagy eséllyel meg lehet úszni a dolgot, főleg ha nem egyedül, hanem kisebb csapattal indul útnak az ember.
A medvetámadás esetén szükséges tennivalókról szóló cikksorozat zárásaként az alábbiakban egy Erdélyben élő, a medvék életével foglalkozó szakemberrel, Kecskés Attilával készült beszélgetés olvasható:
Miért fontos számunkra, egyszerű emberek számára, a barnamedve?
A barnamedve gyerekkorunk népmeséinek, mondáinak hőseként mindannyiunk szívébe becsempészte magát. A távolból megpillantott mackó, tiszteletet parancsoló megjelenése életre szóló élményt és kellemes emléket jelent a természetben barangoló ember számára. A medve még észrevétlenül is színt lop az életünkbe, a természet, a vadon, nélküle nem képzelhető el. A bocsait önfeláldozóan védelmező anyamedve méltó a magát magasabb rendűnek tekintő ember tiszteletére.
A medvéket ismerő szakember, hogyan magyarázza a "medvetámadásokat" és hogyan kerülhetőek el ezek?
A medve természetes körülmények között kerüli az emberrel való találkozást. Az embert nem tekinti zsákmánynak. Ha emberre támad, azt nem azért teszi, hogy az embert megölje. Erről tanúskodik az a tény, hogy a medvetámadások ritkán végződnek emberhalállal. A barnamedve támadása elhárító jellegű, tehát csak akkor támad, ha veszélyben érzi magát. A sérült medve viszont rendkívül veszélyes. A támadást kiváltó okok fontossági sorrendben a következők:
Ø a bocsok jelenléte, amelyeket az anyamedve elszántan védelmez,
Ø valamilyen állati tetem jelenléte amiből táplálkozik és amit megvéd más medvékkel szemben vagy akár az emberrel szemben is,
Ø meglepetésszerű találkozás, melynek során az állat félelmében ellentámadásba lendül,
Ø a vackában megzavart medve szintén hasonló okból támadhat, valamint a kutya jelenléte is fokozza a medve támadó magatartását.
Ezeket a típusú támadásokat elkerülhetjük, ha betartjuk a következő szabályokat:
Ø Próbáljuk meg elkerülni a közeli találkozást, úgy, hogy kiránduláskor elkerüljük a sűrű erdőségeket, a meredek kapaszkodókat, és az olyan helyeket, ahol nincs lehetőségünk nagyobb távolságba ellátni.
Ø Éreztessük a jelenlétünket úgy, hogy zajt csapunk, vagy egyszerűen csak a megszokott hangerővel beszélgetünk.
Ø Ha medvét látunk, vagy állati tetemet, ami a medve zsákmánya lehet, álljunk meg és húzódjunk vissza, lehetőleg anélkül, hogy kapkodnánk vagy szaladnánk.
Ø Csak a jelzett ösvényen, úton járjunk. Mindig többen kiránduljunk, soha ne egyedül.
Ø Semmilyen körülmények között ne etessünk medvét, és másokat is beszéljünk le a medvék etetéséről. Az emberrel szembeni természetes félelmüket elveszített medvék, főleg ha etették is őket, táplálékra várva rátámadhatnak az emberre.
Ø Kiránduláson éjszakára minden táplálékot, szemetet, illatos anyagot, szappant, fogkrémet és mindent ami a medvék érdeklődését felkeltené csomagoljunk be, és egy a táborhelytől távol eső fának egy ágára húzzuk fel és kössük oda, lehetőleg nem kevesebb mint 3 méterre a talajtól, és a fa törzsétől. Ha élelem elkészítés céljából tüzet rakunk, akkor azt a sátorozó helytől minél távolabb tegyük. Ne hagyjunk ételmaradékot, szemetet, morzsákat magunk után és tartsuk tisztán a táborhelyet. (Szerk. megj.: A Tátra teljes területén tilos a szabadban éjszakázás, így ott ez a helyzet az előírásokat betartókkal nem fordulhat elő.)
Hogyan viselkedjünk, ha szemtől-szembe találjuk magunkat egy medvével?
Mindenekelőtt mindent tegyünk meg azért, hogy ne kerüljünk szemtől-szembe medvével. Arra, hogy hogyan viselkedjünk, ha mégis medvével találkozunk, nem lehet elfogadható tanácsot adni, hisz ugyanaz, ami egyik esetben beválna, a másik esetben éppen támadást válthat ki. Mindenképpen meg kell próbálni a visszavonulást, és meg kell győződjünk arról, hogy a medvének is van visszavonulási lehetősége. Ha közeledik, akkor igyekezzünk minél nagyobbnak, félelmetesebbnek látszani, csapjunk minél nagyobb zajt, és védekezzünk. Védjük a nyakunkat, és a fejünket. Ha földre teper, arccal a föld felé maradjunk mozdulatlanok, és kezeinkkel védjük a nyakunkat.
Kapcsolódó bejegyzések:
