A sítanfolyam, amelyet Hefty Gy. Andor tanár vezetett és a Magyar Sí Szövetség megbízásából a Magyar Tátra Egylet rendezett, márc. 24-től ápr. 1-ig tartott. A 17 szepesi sífutó már 23-án d. u. érkezett meg a külön villamossal Felső Hágira, honnan sível mentek fel a Poprádi tóhoz. A 15 budapesti másnap érkezett. A menház teljesen megtelt; állandóan 35-40-en voltak, köztük 10 hölgy is. A gyakorlatok 24-én még együttesen kezdődtek meg, másnap azonban három csoportot alkottak, melyeket Hefty, Rokfalusy és Füleky vezettek. A továbbképző csoport Hefty tanár vezetése alatt csak egy napig tartózkodott a gyakorlótéren, utána már kisebb-nagyobb túrákat tett és csak d. u. tért vissza néha a gyakorláshoz. A haladók csoportja Rokfalusy tanító vezetésével 4 napig tanulta az ívelést és lendületeket, később szintén túráztak. A kezdők csoportja Füleky tanár vezetésével a legelemibb gyakorlatokkal kezdte a tanulást, de oly hamar túlesett rajtuk, hogy a 6-ik napon már szintén túrázhattak. Gyakorlótérül az Oszterva legalsó lejtői, a Kopki nyúlványai és a Menguszfalvi völgy erdős dombjai szolgáltak, amely utóbbi helyen állandóan porhó volt. Túrákat az Omladék- és Menguszfalvi völgyek számos katlanában végeztek. Felkeresték a Jegestó (1935 m) és Rumantó (2090 m) katlanait, fent voltak a Békástavaknál (1920 m) és Hincótavaknál (1965 m), a Bástyaháton (1481 m) és a Fátyolvizesésnél (1700 m).
A tanfolyam második felére osztrák sífutók is érkeztek és nevesebb sífutóink és hegymászóink közül is azok, kik odahaza voltak. Természetes hogy csúcstúrákat is végeztek. Mindjárt az első napon 24-én, Dr. Vigyázó János, Dr. Förster Kálmán, Dr. Jánossy Endre és ifj. Reichart Dezső fent voltak a Zergeörtornyon (2235 m) 30-án pedig, gyönyörű időben sikerült a Tátracsúcsot (2565 m) is megmászni, a déli hószakadékon át; három csoportban mentek fel, Delmár Walter és Hefty Gy. Andor, Grósz Alfréd és Dr. Jánossy Endre, Vilkovszky Armand és Porpáczy Lajos. Ugyanezen a napon Votisky Zoltán az Osztervát (1984 m) keresztezte Hági felől a Poprádi tóhoz. Minden nap, uzsonna után, Hefty tanár előadást tartott, még pedig a lavinaveszélyről, nyomvezetésről, síkészítésről és gondozásról, ruházat és felszerelésről és végül a mentésről. Az idő is kedvezett a tanfolyamnak. A két első napon tavaszias idő volt. A harmadik napon erős keleti szél jött, mely 4 napig tartott és friss havat is hozott. A szél igen kellemetlen volt a túrákon, a friss hó az első nap jó volt, de aztán szélfutta és táblásán törő lett. Utána újból szélcsendes meleg idő következett, amelyet az utolsó napon fagy váltott fel. A hangulat mindvégig kedélyes és emelkedett volt. Az estéket társasjátékokkal, tánccal, énekléssel töltötték el, mikor nem egy síelő gyenge oldalát is megénekelték. A lakás a menházban meglehetősen szűk, de száraz és elég meleg, az ellátás mindenképpen elsőrangú volt. A tanfolyam eredménye teljesen kielégítő volt, olyannyira, hogy a lemenetelt Csorba állomásra még a leggyengébbek is bukás nélkül tették meg. De még a jobb futók is beismerték, hogy sokat tanultak, ami nem is csoda, mikor a csoportvezetőkön kívül oly kiváló síelők, mint Delmár, Porpáczy, Vilkovszky, Jánossy és hegymászók, mint Grósz és Votisky vettek részt a tanításban. A tanfolyam azzal a tudattal fejeződött be, hogy sikerült a sífutásnak, hegymászásnak és a Magas Tátrának újból híveket szerezni, ami megnyilatkozott a résztvevők azon óhajában, hogy jövőre ismét találkozzanak a tél birodalmában.
ifj. Reichart Dezső
Megjelent a „Turistaság és Alpinizmus” folyóirat 1917/1918. évfolyamában.