A
legkorábbi emberi maradványok Szlovákiában A
Poprád melletti Gánócon (Gánovce) megtalált neandervölgyi ember koponya az i.
e. 105 000 évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak (Riss/Würm) kezdetén élt
embertől származik. Ez a travertin mészkőben talált leghíresebb paleontológiai
lelet. A Vár-hegy (Hrádok) travertinhalma a szikla lábánál ma is fakadó meleg
vizű hévízforrások helyén jött létre. Az általában vélekedés szerint egy nő koponyáját
találták meg, aki feltehetően a forrás mellett halt meg szén-dioxid-mérgezés
következtében. Feje valószínűleg a vízbe süllyedt, és idővel mészkő borította
be és töltötte fel. A neandervölgyi ember jelenlétének bizonyítékát 1926-ban
Koloman Koky helyi kőfaragó találta meg, megmentése és nyilvánosságra hozatala pedig
a prágai múzeum gyűjtőjének, Jaroslav Petrboknak köszönhető.
A legnépszerűbb
közlekedési lehetőség
A
Lomnici-csúcsra (Lomnický štít) vezető drótkötélpálya 866 m szintkülönbséget és
4140 m távolságot küzd le, ezzel létrehozása idején a leghosszabb, átszállás
nélküli kötélpálya volt a világon. A drótkötélpálya 1940 óta üzemel, a
nagyközönség számára 1941. december 19-én kezdte meg a menetrendszerű működését.
A felvonóval történő utazás sokak számára felejthetetlen élményt jelent. A Lomnici-csúcson
való tartózkodás maximális időtartama 50 perc. A drótkötélpálya kabinja egy
1867 m hosszú húzókötél segítségével két tartókötélen mozog. Ez a háromköteles
rendszer még erősebb oldalszél esetén is nagyobb stabilitást biztosít. A kabin
sebessége 4 m/s, az utazás kevesebb, mint 9 percig tart, a sebesség azonban az
aktuális szélsebességtől is függ.
A
kabin befogadóképessége 15 fő, a szállítási kapacitás egy irányban 45 fő/óra. A
jelenlegi, Svájcban könnyű alumíniumötvözetből készült kabin 1989-ből származik.
A teljes kötélpálya két szakaszból áll, az alsó szakasz Tátralomnicról (Tatranská
Lomnica) a Kő-pataki-tóig (Skalnaté pleso) vezet, majd egy második szakasz
következik a Lomnici-csúcsig.
A
legrégebbi, ma is létező menedékház
A
Tarajka (Hrebienok) és a Tar-pataki-vízesés (Studenovodské vodopády) közelében
található Rainer-kunyhót Rainer János György építette 1863-ban a Rainer-réten
(Starolesnianska poľana). A kőből épült, zsindelytetős, kőalap nélküli kis
kunyhó építőjéről kapta nevét, a múltban egyszerű szállást biztosított priccsekkel
és kandallóval. A házikó 1884 után – miután a szomszédban megépült a Zerge
szálló (Chata Kamzík) – elvesztette jelentőségét, ezt követően raktárként, sőt később
disznóólként hasznosították, és csak a Zerge szálló lebontása után nyerte
vissza jelentőségét.
A
kunyhót 1983-ban rekonstruálták, megmentve ezzel az értékes történelmi
épületet. További helyreállítása és újbóli használatba vétele Peter Petrasnak
köszönhető, aki 1997-ben vette bérbe. A házikó ma ismét kedvelt turisztikai
látványosság, és bár már nem szolgál szálláshelyként, a régi tátrai menedékházak
történetének értékes kordokumentuma.
A kunyhó
a turisták számára is számos információval szolgál. A látogatók a belső térben
egy kis kiállítás segítségével megismerkedhetnek a teherhordás, a hegymászás és
a síelés történetével. Télen hagyományosan hóból készült betlehem áll a kunyhó
mellett, nyaranta pedig itt rendezik a „Nosičská próba” nevű teherhordóversenyt.
A verseny résztvevői a kunyhó közelében 70 vagy 100 kg-os szállítmánnyal gyalogolnak
a 300 méteres útvonalon.
