Tátrai havasi pocok
(Microtus tatricus)
„A Tátrában előforduló
endemikus és kevésbé ismert fajok közé tartozik a tátrai havasi pocok, amely
szintén jégkorszaki reliktum, azaz a jégkorszak óta itt él” – mondta
Feriancová. A szakember szerint ez a kis testű rágcsáló az egyik kevésbé ismert
magashegyi faj. Különböző színezetű, többnyire világosszürke bundája, kis füle,
rövid farka, ellenben nagyon hosszú bajsza van. „Alkalmazkodott a sziklás
környezethez, hosszúkás végtagjai segítségével ássa be magát a falakba. Erős
ujjai és hüvelykujjhajlítói izmai vannak, és a koponyája is keskenyebb a havasi
pocok koponyájánál” – mondta Feriancová. A mormotához hasonlóan kedveli a
napos, meleg lejtőket, főként nagy sziklatömbök között él, ahol a repedések és
mélyedések menedéket nyújtanak a ragadozó madarak elől. Nagyon ritka és néhány
más rágcsálóval ellentétben teljesen ártalmatlan.
Tátrai futóbogár
(Nebria tatrica) és nagy fémes cincér (Pseudogaurotina excellens)
Szintén tátrai
endemikus faj a tátrai futóbogár, melyről a természetvédők is csak nagyon kevés
ismerettel rendelkeznek. „A Liptói-, a Magas- és a Bélai-Tátra szubalpin és
alpesi övezetének nedves, törmelékes élőhelyein fordul elő, e kis fajok
esetében is fontos, hogy védjük azokat az élőhelyeket, ahol előfordulnak.
Ez igaz egy másik
kárpáti endemikumra, a nagy fémes cincérre is, melynek különlegessége, hogy
előfordulása gazdanövényéhez, a fekete lonchoz (Lonicera nigra) kötődik. Főleg
olyan helyeken fordul elő, ahol nem megfelelő a tisztítási célú vagy a
szélviharokat követő fakitermelés, illetve a vízfolyások kezelése, mivel a
fekete lonc nagyon gyakran közvetlenül a víz mellett nő. A faj védelme
szempontjából az erdők aljnövényzetének irtása, a természetes élőhelyek
elpusztítása és a rovarirtó szerekkel való permetezés is kifogásolható és
elfogadhatatlan tevékenységnek tekinthető.
Arktikus tócsarák (Branchinecta
paludosa)
A kutatók a XX.
században fedezték fel a Tátrában az arktikus tócsarákot, amely olyannyira
endemikus faj, a Magas-Tátrában is csak egyetlen tóban fordul elő. Ez a
Felső-Furkota-tó (Vyšné Furkotské pleso), amely úgy tűnik, hogy megfelelő
környezetet biztosított számára az élethez. „Ennek az apró állatnak a
fejlődéséhez barátságtalan körülményekre van szüksége, ezek közé tartozik a tó
vizének befagyása és az üledék átmeneti kiszáradása, amelybe a tócsarák az
ikráit rakja. Nyilvánvaló, hogy nem minden tóban adottak a feltételek a faj
létezéséhez, a Felső-Furkota-tó valószínűleg biztosítja létezésük feltételeit,
ezért most csak ott fordul elő. A fajjal kapcsolatban további módszeres kutatásokra
lenne szükség, hogy ezt a reliktum fajt a Tátra természetes körülményei között
meg tudjuk őrizni a jövő nemzedékei számára” – tette hozzá Feriancová.
Tilos a fürdőzés a
tavakban
Ezzel összefüggésben
rámutatott, hogy az ilyen kis állatok védelme érdekében is megengedhetetlen a
tátrai tavakban történő fürdőzés. Sok turista nem tudja, hogy pusztán az
emberek vagy a kutyák úszása, fürdőzése is megzavarhatja az ott élő állatok
környezetét. A fürdőzés különböző vegyi anyagokat juttat a vízbe, az állatok túlélése
szempontjából viszont rendkívül fontos, hogy a talaj kémiai összetétele
zavartalan legyen. A tátrai tavakban élő állatfajok fennmaradása szempontjából
nagy veszélyt jelent az engedély nélküli halászat, az apró állatok (pl. bogarak
és rágcsálók) életét pedig a kijelölt túraútvonalakon kívüli mozgás zavarhatja
meg” – mondta a TANAP Igazgatóság zoológusa.