Walery Eljasz-Radzikowski:
„Illustrowany przewodnik do Tatr, Pienin i Szczawnic” (Képes útmutató a
Tátrába, a Pieninekbe és a Scsavniczára) című, 1870-ben, Poznanban megjelent
kalauzában költői szavakkal jellemezte a Tátrát. Ennek alátámasztására álljon
itt egy idézet a könyvből:„Voltál-e már a
Tátrában, láttad a Koscieliskói-völgyet, a Tengerszemet, a Fekete-tavat, a
Siklawát? Ha nem, akkor ne gondolkozzál sokat, hanem siess mihamarább e
páratlan szépségekben bővelkedő hegyi világba, a melyben zúgó vízeséseket, égbe
nyúló csúcsokat, smaragdszínű tavak mélységeit és a természetnek meg annyi csodáját
találod.”
A Rainer menedékház
vendégkönyvéből való bejegyzés 1894-ből, a Lomnici-csúcsnak a szemlélőre
gyakorolt hatásáról:
„Írni rólad könnyebb,
mint feljutni hozzád,
Mint felülni rátok,
roppant sziklavállak,
Mennyire becsüllek,
azzal bizonyítom,
Hogy nem írok rólad,
csak némán csodállak!”
Ismeretlen szerző vetette papírra
ezeket a sorokat a Sziléziai ház megnyitása alkalmából (Turisták lapja 1895. évi
5-6. szám, dr. Marinovich Imre fordítása)
Éji viharban, zúgó
zivatarban védő menedék;
Kőszirtre épülten
dacolj rendületlen
Záporral, szélvésszel
Te kedves hajlék!
Ki itt hajlékot lelt
nyújtson testvérkezet az idegennek;
Mi népeket elválaszt
itt fent nem érzi azt,
Társát itt mindenki
barátként üdvözli.
Jász Géza sorai a
Hunfalvy-hágóról nyíló kilátásról (Turisták Lapja 1889. évi 1. szám):
„A Tátrának ezen
csodás, mondhatnám borzasztó vadsága hatja meg, bűvöli el annyira az embert, s
hat rá mintegy mágnes vonzólag, úgy, hogy ki egyszer ezen sziklaomladékok közt
volt, mindig vissza fog kívánkozni e nagyszerű romok világába.” – Jász Géza
Dr. Komarnicki Gyula a
Magyarországi Kárpátegyesület 1912. évi évkönyvében így jellemezte az egykori
Tarpatakfüreden álló Rózsa szállót, amely vélhetően kedvenc tátrai menedékházai
közé tartozott:
„…Akárhányszor is
betérek ebbe az egyszerű kis fogadóba, mindig oly jóleső, otthonos érzés fog
el. Mintha egy kiszakított darabka régi világ lenne a haladó korral fejlődő
„modern” tátrai alvidékek közepette. Azok az egyszerű, apró szobácskák, kopogós
deszkalépcsők, a patriarchális kiszolgálás, mind-mind oly barátságos,
vendégszerető vonást kölcsönöznek ennek az ódivatú, kedves otthonnak.”
