Úgy gondolom, kétféle
ember utazik a hegyekbe: vannak, akik kirándulni érkeznek a Tátrába, és ezalatt
alig lépik túl a Tátrai Nemzeti Park (TPN) határait, egyre több és több
turistautat bejárva; mások a hegyek mellett a termálfürdőkben, a
síugrósáncoknál vagy a hírhedt Krupówki utcában szeretnek szórakozni.
Gondolkodott már azon, hogy Ön melyik típusba tartozik? Mit csinálunk a
hegyeken kívül a Tátrában tett látogatás során?
Én magam a második
csoportba tartozom, ezért megpróbálom megvédeni a magashegyeken kívüli
tevékenység értelmét. Természetesen nem tagadom, hogy a Tátrában való
tartózkodás mindenképpen a legjobb dolog, ami a Havasalja (Podhale) régióban
történhet velünk, de megpróbálom kicsit más szemszögből szemlélni a dolgot.
A Zakopanéba és a
környező településekre látogatókat általában a hegyekben túrázókra és az úgynevezett
„Janusz”-okra osztják, akik azért érkeznek ide, hogy füstölt sajtot (oscypek)
egyenek a Krupówkin és századszorra is felmenjenek a Gubałówkára. A kérdés az,
hogy miért nem próbáljuk meg az egyiket a másikkal kombinálni?
Régebben arról
álmodoztam, hogy a szlovák oldalról végigjárom a Nyugati-Tátra főgerincét a
Volovectől (Wołowiec) a Szürke-hegyig (Siwý Wierch). Úgyterveztem, hogy a túra végén
lemegyek Liptószentmiklósra, és egy napot eltöltök a Tatralandia
termálfürdőben. Végül is egy aquapark vagy termálfürdő meglátogatása tökéletes
regeneráció a hegyekben megfáradt izmoknak! Mi a baj azzal, ha egy sikeres
magashegyi kirándulás megünnepléseként megiszunk egy sört a Krupówki utcában?
Véleményem szerint az
egyetlen probléma az, amikor csak a termálfürdők, a drótkötélpályák vagy a
Krupówki meglátogatása miatt érkezünk a Tátrába. Mert vétek ide jönni, és nem felmenni
a hegyekbe, de még a völgyekbe sem!
Úgy tűnik, a szlovákok
kicsit másképp közelítik meg a kérdést. Lengyelországban áthidalhatatlannak
tűnő szakadék húzódik azok között, akiknek „nem kell a hegyeket magyarázni”, és
akik „soha nem fogják megérteni a hegyeket”. Eközben a Tátrától délre a nehéz
hegyi túrák mellett megférnek az olyan látványosságok, mint a tarajkai Jégtemplom,
csónakázás a Csorbai-tavon vagy a felvonók használata. Látszólag a lengyel
oldalon is ugyanez a helyzet, de Szlovákiában valahogy több ilyen van, és az jobban
illeszkedik a tájba. Az ösvényeken közlekedők pedig ritkábban néznek
megvetéssel azokra, akik felvonóval utaznak.
