Rövid
kirándulás a történelembe
1902-ben
Bruchsteiner Jakab budapesti gyáros Ótátrafüred (Starý Smokovec) nyugati részén
építtetett egy kétszintes nyári villát Sterk (Sterch) Izidor építész tervei
alapján. A rendkívül tagolt alaprajzú, fából készült tartószerkezet nehezen megmunkálható
tátrai gránit alapon áll. Az építész két forma figyelemre méltó kombinációját
választotta. A vizuálisan domináns, szecessziós, sima homlokzatokat a kevésbé kiemelkedő
részeken a hegyvidéki környezetre jellemző, fából készült egységek váltják fel.
A Magas-Tátrában ebben a korszakban épült többi épülettől eltérően a villa a
szecessziót nem csak részleteiben, hanem teljes terjedelmében mutatja be.
A
történészek szerint ez az első modern épület a Tátrában...Az
épület progresszív tervezését egy akkoriban új építési innováció – a fagerendás
váz kétoldali burkolatára felhordott parafa szigetelőlemezekből készült
szigetelés – alkalmazása is szemlélteti. Három évvel később (1906) Dušan Samuel
Jurkovič építész hasonló parafa paneleket használt saját villáján Brünnben
(Brno), de Otto Wagner is ilyen parafa szigetelőlemezeket alkalmazott pl. a
bécsi Postatakarékpénztár épületén 1904-1906 között.
Az
indulás
Az
államosítás után a Villa Lavína névre átkeresztelt villát hét különálló
lakóegységre osztották. A XX. század második felében az épület csak helyi
átalakításokon és kisebb korszerűsítéseken esett át, majd az ezredfordulóra az
épületet elhagyták. A tető leromlott állapotban volt és beázott a villa időközben
felkerült a „Tátrai romok” (Tatranské haraburdy) listájára. Jelenlegi
tulajdonosa ezen az internetes blogon vette észre a romos épületet, és
egyszerűen beleszeretett.
Az
igényes befektető hajlandó volt elfogadni a hosszabb tervezési előkészítést, az
időigényes felújítási munkálatokat, az eredeti természetes anyagok
(parafalemezek, parafapép, vászonfestékek) költséges felhasználását, valamint a
hagyományos építési módszerekkel történő munkaigényesebb kivitelezést.
Az
épület átalakításának alapkövetelménye a villa építészeti és szerkezeti
rekonstrukciója, valamint a villa keletkezési korának megfelelő formában
történő újjáépítése és bemutatása volt, ugyanakkor figyelemmel kellett lenni az
épület műemlék jellegére, valamint a beruházó hasznosítási terveire is.
Üzemeltetés
és szerkezeti kialakításA
felső szinteken és a tetőtérben nyolc lakóegység számára alakítottak ki helyet.
A földszinten található szálláshelyek kerekesszékkel is megközelíthetőek. A további
szolgáltató egységeknek, mint pl. reggeliző szoba, borozó, kis konyha, wellness
részleg a kibővített és mélyített pincében találtak helyet.
A fa tartószerkezet
átfogó felújításon esett át. A korhadt teherhordó elemeket azonos formájú
elemekkel váltották ki, melyeket hagyományos puhafa ácstechnikával készítettek.
A korhadással fertőzött értékes faszerkezetek megmentésére szolgáló eljárás
magában foglalta a mikrohullámú besugárzást és az elemek későbbi kémiai
kezelését. Az üreges külső falak esetében az eredeti parafa panelek belső
burkolatát leszerelték, ami lehetővé tette a tartószerkezet felülvizsgálatát és
helyreállítását. A sérült külső paneleket új parafa panelekre cserélték. A
belső oldal üregeit tűzvédelmi táblákkal zárták le. A két fal közötti teret
parafaforgáccsal töltötték ki, mely szigetelőanyagként szolgált. A beépített fa
tartószerkezettel ellátott valamennyi főfal diffúzió-nyitottként lett
kialakítva.
Az új
építészeti beavatkozások (válaszfalak, padlók) esetében az építészek visszafordítható
szárazépítési rendszert választottak. A homlokzaton és más eredeti falakon csak
olyan helyeken készítettek új nyílásokat, ahol ezek megerősítették az elsődleges
ablakok és ajtók meglétét. A szaniter csatornákat az elsődleges szerkezetekbe
történő beavatkozás minimálisra csökkentése érdekében az új válaszfalakba
építették be. Az épület szellőzését hővisszanyerő egységek biztosítják. A központosított
műszaki infrastruktúra két függőleges szerelőaknában összpontosul.
A villa
belső terében csak néhány eredeti elem maradt meg, mint például az ajtó, a
főlépcső és a tulajdonos fogadószobájának fagerendás mennyezete, feltételezve,
hogy a földszint más helyiségeiben is ilyen lehetett. Ezeknek az értékes kézműves
formáknak gondos helyreállítása a felújítás egyik prioritása volt. Sajnos az épületben
nem maradtak fenn eredeti bútorok vagy burkolóanyagok, kivéve az eredeti zöld
kandallócsempék töredékeit. A villa korhű bemutatásának általános koncepciója,
valamint a beruházó kérése alapján a belsőépítészeti projekt célja egy olyan
design kialakítása volt, amely hangulatában a múlt századfordulós belső tereket
idézi.
A
belsőépítészeti tervek alapjául Mgr. Maroš Semančík történész hasonló stílusban
és időszakban épült magyarországi, osztrák és németországi villák belső terében
végzett kutatása szolgált. A bútorokat atipikusnak tervezték, a kutatás során
összegyűjtött minták egyszerűsítésével vagy stilizálásával hozták létre.
Részleteiket, profilozásukat és néhány alapformát a fennmaradt
asztalosmunkákból – a Villa Lavína jellegzetes ablakaiból és ajtóiból – vették
át.
Az
építészek a rendelkezésre álló kínálatból úgy választották ki a felületet, hogy
az korunk szabványainak és a beruházó igényeinek is megfeleljen, hangsúlyt
fektetve a szecessziós korszakból származó inspirációkra. Külön kategóriát
képeznek a felhasznált sárgaréz lámpatestek, amelyeket a német gyártó a mai
napig kézzel készít az eredeti szecessziós minták szerint.
Az
ingatlan határán, a villától maximálisan távol egy új, zöld növényzettel befuttatott
pavilon található. Az apró épületben olyan funkciók kaptak elhelyezést, amelyek
nem fértek el a villában. Ez a pavilon rejti a hidromasszázs kádat, itt lehet
tárolni a kerti bútorokat, és egy fedett pihenőteraszt is létrehoztak. Az
eredeti épület által ihletett favázas szerkezetet kívülről félig átlátszó, rácsos
burkolattal látták el. A cél az volt, hogy olyan épületet tervezzenek, amely
nem versenyez a szecessziós villával.
A
villa rekonstrukciója során – a szigorú restaurálástól és konszolidálástól az
analóg formamásolatokon, a szuggesztív rekonstrukción át a kontextuális
újrateremtésig – különböző restaurálási módszereket alkalmaztak. Minden
érintett fél célja az volt, hogy megőrizze a villa szecessziós kifejezésmódját,
valamint az anyagi-térbeli és szerkezeti-anyagi kialakítását. A megmaradt
értékes elemek és részletek harmonikus, rétegzett egységet alkotnak az új
beavatkozásokkal.
A villa felújítás előtti állapota: