Abban a régmúlt korban, amikor a
nép még hitt a naiv mesékben, a Tátra rengetegében roppant különös történetek
játszódtak le. Éjféltájban magas sziklacsúcsok emberi alakort öltöttek, és mint
szerzetes csuhába öltözött hallgatag barátok, a hegyi kincseskamrák földalatti
békéje fölött őrködve járkáltak rögös útjaikon. A földalatti kristálypalotákban
nimfák laktak, melyek csak nagyritkán mutatkoztak. Csodabarlangok kincseskamráiban
fényt sziporkázó drágakövek, mint alvilági napok ragyogtak. Végtelen
barlangjáratokban, aranyhidakon át jutott az ember a messze külföldre. Szent
János éjjelén, június 23-án éjfélkor kitárult az egyik barlang kapuja, és
aranymadarak, aranykacsák repültek ki belőle.
Az arany megtalálásához szükséges varázsszerek
„Mindenekelőtt fontos, hogy jó
(azaz gazdag) ember gyereke legyünk, mert máskülönben eltér a szer hatása.
Azután szükséges egy olyan 90 éves szűztől való haj és vér, kinek erényére
éppen olyan öreg, egykorú szemtanúk kilencvenszer ráesküdhetnek”.
A dolog szépséghibája, hogy egy
hajdani kincskereső ezt az eszközt biztosnak, csak kissé nehezen feltalálhatónak
mondta…
Rajz: Sandro Nardini
