2004. november 19-én
félelmetes erejű szél érkezett észak felől a Tátrába, majd a hegyeken átbukva
orkánná erősödött, és letarolta a Magas-Tátra déli lejtőit, mintegy 12 600
hektár területen 3 millió fa dőlt ki. Azóta több kisebb szélvihar is lecsapott,
de a legnagyobb problémát a szúfertőzés okozza. A környezetvédők 2004-ben
tiltakoztak a kidőlt fák elszállítása ellen, amelyek tökéletes élő- és
szaporodó helyet jelentettek a szúnak, ezért a rovarok mára csaknem akkora kárt
okoztak, mint maga a vihar.
Az északról érkező
bukószél a Tátra főgerincén átbukva csaknem 200 km/óra sebességű viharrá
erősödött.
A Magas-Tátra déli oldalán
750-1300 méter magasságban szinte letarolta az erdőt.
Sokan a korábbi
korszakok elhibázott telepítéseit hibáztatják, hiszen az osztrák és cseh
mintára betelepített, a Tátrában nem őshonos lucfenyők rövid gyökérzetükkel nem
tudnak ellenállni a szélnek.
A kidőlt fák nagy
része nehezen megközelíthető helyen volt.
Az erdészet
elszállította volna a kidőlt fákat, míg a természetvédők amellett érveltek, hogy
ott kell hagyni azokat, majd a természet meggyógyítja önmagát.
A kidőlt fákban
hihetetlen módon elszaporodott a szú, majd újabb élőhelyet keresve kezdte
megfertőzni a még állva maradt, egészséges lucfenyőket.
A négy órán át tomboló
orkán során elpusztult 2,5 millió köbméter fenyőerdő, gyökeresen megváltozott
ezzel a megszokott táj képe.
A vihar a
Csorbai-tavat kivéve pontosan a Tátra körút mentén fekvő települések magasságában
pusztított, nagyjából Podbanszkótól a Késmárki-itatóig.
A népszerű elekrtička
teljes vonalát csak 2005 májusára sikerült helyreállítani.
A 15 évvel ezelőtti
vihar óta eltelt időben több kisebb vihar is lecsapott a Magas-Tátrára.
Az elpusztult fák 75,5
%-a lucfenyő volt.
A szú mára 73500 hektáron
2,2 millió fát fertőzött meg. A felelősök
felkutatása mellett az újratelepítés is megkezdődött, azóta több mint 5 millió
ellenállóbb facsemetét ültettek ki.
