A Sátán (Satan, 2421
m) a Menguszfalvi-völgyet (Mengusovksá dolina) és a Malompataki-völgyet
(Mlynická dolina) egymástól elválasztó Bástya-gerinc (Hrebeň Bášt) legmagasabb
kiemelkedése. A csúcs elnevezése kapcsán joggal merül fel a kérdés: vajon miről
kapta a nevét ez a csúcs, melyhez számtalan legenda kötődik.
A Sátán (Satan), az
Ördög-torony (Diablovina), a Pokol-csorba (Diablovo sedlo), az Ördög-csorba (Pekelníkova
štrbina), a Sátán-csorba (Satanovo sedlo) és a Pokol-torony (Pekelník). Egy
közös van bennük, valamennyien népmondákról kapták a nevüket. Azt is mondja a
legenda, hogy maga a Sátán kincseket rejt, és azt, aki a tetejére feljutva
megpróbálja azokat kibányászni, nagy szerencsétlenség éri, mivel a Sátán saját
sziklái leomlásával fogja őt megölni.
Egy ismert legenda
szerint két testvér már évek óta kutatott kincsek után a Tátrában. A testvérek
egyike annyira el volt keseredve az eredménytelen keresés miatt, hogy egyszer
csak így szólt: „Nem bírom tovább ezt a munkát. Itt talán csak maga a Sátán
segíthet!”. Abban a pillanatban a közeli patak elkezdett gőzölögni, és a
sziklák alól lángok csaptak fel. A testvérek előtt egyszer csak megjelent egy
mitikus férfialak, fején szarvval, aki jól láthatóan csóválta a farkát.
Megígérte, hogy segít a testvéreknek, cserébe viszont neki kellett adniuk a
lelküket. A testvérek eleinte haboztak, de az ördög nekik ígérte a kincseket,
és biztosította őket, hogy többé nem fogják tudni, mi az a nyomor, valamint
hogy ők és gyermekeik is sikeresek lesznek az életben. Ennek hatására a
testvérek megegyeztek a Sátánnal, és másnap várták őt a megbeszélt helyen.
A Sátán egy eke elé
fogta a testvéreket, és megparancsolta nekik, hogy kezdjenek el szántani azon a
helyen, ahol ő mutatja nekik. A testvérek szántottak, miközben a Sátán a fejük
felett csapkodott az ostorával. Egészen estig szántottak, és a gödör, amely a
szántás helyén keletkezett, megtelt vízzel. A legenda szerint így keletkezett a
Sátán-tavacska. A testvéreket, akik a kincseket keresték, ezután már senki nem
látta többé. Azt beszélik addig kellett szántaniuk a Sátánnak, amíg bele nem
haltak. A Sátán ezután visszavonult a völgy fölé magasodó várába, amely ma már
nem látható, de a szikla, amely megmaradt belőle, a mai napig a nevét viseli.
Egy másik legenda
szerint a Sátán csúcsán Szent Iván éjszakáján találkozhatunk az ördöggel,
megint egy másik pedig azt mondja, hogy egyszer egy pásztor egy varázspálca
segítségével keresett itt kincseket, de nem járt sikerrel, mert a Sátán
kőlavinát zúdított rá. Regélnek azokról a góralokról is, akik megtalálták a
kincset, és mivel ők nem adták el az Sátánnak a lelküket, a köpenyük alatt le
is hozták a hegyről. Feltételezhetjük, hogy ezek a mondák annak köszönhetően
jöttek létre, mivel a csúcs alatti lejtőkön gyakran lehet hulló kövekkel
találkozni.
Az egyetlen kincs,
amit a Sátán ma is garantál a csúcsra érkezőnek, az a tetejéről nyíló gyönyörű
kilátás. Emlékeztetni szeretnék azonban mindenkit, hogy a Sátánra nem vezet
jelzett turistaút, oda csak hegyivezetővel lehet feljutni.
