A Tátrában csaknem
háromezer, névvel ellátott csúcs, völgy, patak, vízesés, hágó, szurdok és más
természeti formáció létezik. Minden földrajzi névnek oka és története van. A közelmúltban elhunyt Ivan Bohúš történész és író, a tátrai
elnevezések egyik legalaposabb ismerője sok éve próbálta kideríteni az
elnevezések eredetét, és élete végéig jól emlékezett egyes elnevezések eredetére.
A Magas Tátra földrajzi neveiről megjelent könyvében, melyet fiával közösen
írt, megpróbálta tisztázni és közelebb vinni az olvasót a tátrai földrajzi
nevek kialakuláshoz. „1918 előtt csak néhány szlovák elnevezés létezett, ám az
első, írásos formában fennmaradt elnevezések a XIII. századból származnak. Az
elnevezések kialakulásához a helyi gazdálkodók, favágók és pásztorok is
hozzájárultak. A nomenklatúra kialakulásnak folyamata azonban még nem zárult
le” – mondta a könyv megjelenése kapcsán Ivan Bohúš.
Tátra
A Tátra elnevezés
Tritri formában I. Ottó német császár idejéből származó levelekben maradt fenn
970-ből, majd Kosmas cseh krónikás 1119-1125 között írott munkájában már Tatri
néven említi, egy 1255-ből származó, Krakkóba írt levélben pedig Tatry néven
szerepel. Az kétségkívül megállapítható, hogy a Tátra elnevezés szláv eredetű.
Gránát-fal (Velické
granáty)
Az elnevezés nem az
utolsó nagy háborúból maradt fenn, hanem az errefelé a mai napig előforduló
gránát nevű aprólékos, sötét, puha, halvány fényű ásványhoz kapcsolódik. A
szlovák elnevezésben a Velické előtag a ma Poprádhoz tartozó Felka (Veľká)
városára utal, ugyanis annak idején ez a völgy Felka határához tartozott.
Fehér-tavi-csúcs
(Jahňací štít)
A csúcs a pásztoroktól
és az orvvadászoktól kapta nevét. 1908-ban a csúcsot Robert Townson angol
orvosról és földrajztudósról szerették volna elnevezni, aki 1793-ban egy helyi
vezetővel együtt a csúcs első, név szerint ismert turista megmászója volt, de
ez az elnevezés nem került be a köztudatba. A csúcs szlovák és lengyel neve
magyarul Bárány-csúcsot jelent.
Arany-vízesés (Zlatý
vodopád)
Ez az elnevezés a XX.
század közepéről, hegymászóktól származik, eredete azonban a tátrai
bányászattal függ össze. A vízesés alatt ugyanis a XVIII. században rezet
bányásztak, mégpedig annak reményében, hogy előbb-utóbb aranyérre bukkannak.
