![]()
A tél megérkezésével a
Lengyel-Tátrában minden évben ismételten felmerül egy régi téma. A turisták
nagy része nem érti, hogy a lengyel Tátra Nemzeti Park (TPN) miért nem lép déli
szomszédjai nyomába, akik télen lezárják a legtöbb útvonalat. Az interneten sok
véleményt olvashatunk erről a témáról. Néhányan egyetértenek ezzel, mondván,
hogy egy ilyen megoldás csökkentené a balesetek számát. Mások úgy vélik, hogy csak
egy szabály lenne, melyet kevesen tartanának be.
A Tátrában a tél
különleges időszak, a hegyeknek ilyenkor teljesen megváltozik a karakterük. A
hóval borított, jeges ösvények, a lavinák, a hóvihartok sok turistát elriasztanak
ebben az évszakban a hegyektől, akik közül sokan abban a hitben élnek, hogy a
hegyek télen veszélyesebbek, mint nyáron.
A Lengyel-Tátrában
(három útvonal kivételével) nincs téli zárlat. Hogy túrázunk-e itt télen, az
csak saját felkészültségünktől, tapasztalatunktól és felszerelésünktől függ. Ha
tehát egy téli túra mellett döntünk, akkor önmagunk viseljük a döntés
következményeit, és semmilyen szabályozás nem korlátoz minket.
A TPN mindössze három
turistautat zár le a téli időszakban (december 1. és május 31. között), ezek a
következők:
o
A Lengyel-Öt-tó
völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a Mormota-halmon át (Świstowa Czuba)
a Halastóhoz (Morskie Oko) vezető kék jelzés.
o
A
Gombás-nyeregtől (Przełęcz w Grzybowcu) a Felső-Konrád-nyeregbe (Wyżnia
Kondracka Przelęcz) vezető piros jelzés.
o
A
Lengyel-Toman-völgyben (Dolina Tomanowa Polska) a Keskeny-csorbába (Chuda
Przełączka) vezető zöld jelzés a Felső-Toman-tisztástól (Wyżnia Tomanowa
Polana).
Eltérő szabályozás van
érvényben a Tátra déli, szlovák oldalán, ahol a téli időszakban általánosságban
csak a menedékházakig lehet felmenni. Ez vajon hatással van a
természetvédelemre, amelyre a szlovákok oly előszeretettel hivatkoznak? Nos, ez
azért nem teljesen így van.
Hogyan lehet a
természetvédelemről beszélni olyankor, amikor a nem túlságosan látogatott
turistautakat lezárják, a menedékházak és a felvonók viszont továbbra is üzemelnek?
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a szlovákok szerint az a néhány ember,
aki télen a lezárt útvonalakon túrázna, nagyobb károkat okozna a természetben,
mint azok a tömegek, akik felvonóval jutnak fel a hegyre.
Érdemes odafigyelni
arra is, hogy ezek a rendelkezések mikor léptek életbe a Tátra szlovák oldalán.
A magashegyi turistautakat az 1970/1980-as évek fordulóján kezdték lezárni –
pontosabban 1980-ban. Ezt akkoriban a politikai helyzettel és biztonsági
megfontolásokkal indokolták. Ugyanakkor felmerül a kérdés, van-e valami értelme
ezen abszurd rendelkezés mai napig történő fenntartására? Néhány évvel ezelőtt
megjelentek olyan hírek, hogy a szlovákok esetleg lerövidítenék a téli
zárlatot, és néhány magashegyi útvonal egész évben hozzáférhető lenne. Aztán
nem történt semmi.
Ne feledjük, hogy a
hegyekben sosem vagyunk egyedül. A TPN és a TOPR naponta tájékoztatja a
közvéleményt a Tátrában uralkodó körülményekről, az aktuális lavinaveszélyről,
a turistautak állapotáról. Különböző meteorológiai előrejelzéseket közzétevő
oldalakon tájékozódhatunk a várható időjárási körülményekről. Napjainkban az
információhoz való hozzáférés bárki számára olyan egyszerű, hogy ostobák
lennénk nem használni azokat. Természetesen képesnek kell lennünk arra, hogy ezekből
az információkból megfelelő következtetéseket vonjunk le.
Ha úgy döntünk, hogy
téli túrára indulunk, még ha megfelelő felszereléssel és tapasztalattal
rendelkezünk is, tartsuk szem előtt, hogy a hegyek kiszámíthatatlanok és soha
nem tudhatjuk előre, mi történhet velünk. Ne feledjük, hogy ha szükséges, a hegyimentők
azonnal a segítségünkre indulnak. Ha a biztonságunkat nem is akarjuk szem előtt
tartani, óvjuk egészségüket és az életüket, és ne hagyjuk figyelmen kívül hozzátartozóink
érzéseit egy esetleges balesetet követően.
Sok turista egész
évben a téli időszakot várja. A hágóvasról álmodozik, és arról, hogy a nagy
hóban eléri a tervezett csúcsot. Tényleg jó megoldás lenne ettől megfosztani az
embereket? Talán jó ötlet lenne néhány területet átmenetileg, pl. magasabb
lavinaveszély vagy a mormoták tavaszi ébredése idején lezárni. Ezt a döntést
vélhetően minden turista el tudná fogadni – elhalasztanák az utazás időpontját,
vagy más úti cél után néznének. Amennyiben azonban a teljes Tátrát lezárnák
előttük, az minden bizonnyal a korlátozások megszegéséhez vezetne.
De mi a helyzet a
balesetekkel, melyeket sokan fő érvként hangoztatnak a turistautak lezárása
érdekében? Ez ostobaság. Baleset az év minden szakában történik, nem csak
télen, és nem csak a hegyekben. Ha ilyen módon gondolkodunk, akkor mindenről
lemondhatunk – az autóval történő közlekedésről vagy az úszásról egy tó
vizében. Bármilyen hegyi túrára indulunk, akár télen, akár nyáron, mindig
vállalunk valamilyen kockázatot. Ne feledjük azonban, hogy a biztonságot mindig
szem előtt kell tartani, ne kísértsük sorsunkat tudatlanságunkkal vagy
tapasztalatlanságunkkal.
