A sas régebben a
szabadság és a nemesség szimbóluma volt. Hatékony repülése csak a hegyek
legmagasabban fekvő részein figyelhető meg, ezt látni igazi ritkaságnak számít.
A lengyel Tátrai Nemzeti Park területén mindössze egyetlen pár sas él.
A szirti sas, vagy
másképpen kőszáli sas (Aquila chrysaetos) határozottan kerüli az emberrel történő
érintkezést. Csakis olyan területen rak fészket és él, melyet évek óta nem
háborgatnak az emberek. Ez a legnagyobb testű sasféle, melynek több alfaja is
van. A sasok megfigyelésével foglalkozó lengyel bizottság adatai szerint a
Lengyelországban élő sasok száma nem haladja meg a 60 egyedet, míg az egész
Tátrában mindössze 4 pár él. A hímek általában kisebbek, mint a tojók, előbbiek
súlya átlagosan 2,8 és 4,5 kg, a nőstényeké pedig 3,8 és 6,7 kg között lehet.
Szárnyának fesztávolsága elérheti a 240 cm-t is. Tollazatuk színe a fejükön
aranyra hasonlító, míg testük többi részén barna és fekete. A fiatal egyedek
tollazata fehér, amely a korukkal együtt változik. 4-5 éves korban érik el az
ivarérettséget, ezt követően párban élnek, párt csak annak pusztulása esetén
váltanak. A felnőtt egyedek csőre sötét, kékes sapkával.
Lábaik hosszúak és
vastagok, melyek hosszú, éles, táplálékszerzésre szolgáló fekete karmokban
végződnek. Táplálékuk a Tátrában jellemzően emlősök közül kerül ki: nyulak,
mormoták, fiatal zergék, őzek, rókák, de lassabban repülő madarak is gyakran
prédájukká válnak. Szükség esetén elhullott állatokkal és más vadakkal is
táplálkozik, csakúgy mint tenyészállatokkal. Évente egyszer költ, ekkor a tojó
két tojást rak, gyakran csak az egyik fióka marad meg. Viselkedésükre fióka
korukban a káinizmus jellemző, vagyis az erősebb egyed kilöki a gyengébbet a
fészekből, melybe a felnőtt egyedeket nem avatkoznak be. A február – június
között kikelt fiókák a fészekben erősödnek, majd késő ősszel megtanulnak vadászni,
ezután elhagyják a fészket, és addig egyedül élnek, amíg párt nem választanak
maguknak.
A szabad természetben
15-20 évig élnek, fogságban azonban a 40 éves kort is elérhetik. A múltban a
szirti sas gyakran lett vadászok áldozata, akik a saját gazdaságukat védték a
sasok okozta károktól. Értékes zsákmánynak számított a madár hosszú tolla, a
népművészetben a lovagiasság és az erős férfi szimbóluma volt. Napjainkban a
lengyel Vörös Könyv szerint a szirti sas erősen veszélyeztetett fajnak számít,
amely aktív védelmet igényel, amely többek között a faj számára az ember által
nem érintett területek biztosítását jelenti.
