1905. június 1-én nem
a megszokott módon kezdődött a Magas-Tátrában a nyári idény, a hegység akkori
látogatói ugyanis egy új közlekedési eszközzel, mégpedig trolibusszal juthattak
le Ótátrafüredre. Ez sosem látott újdonság volt, melynek még az újságok sem
tudták a nevét. Néhányan angolul omnibus-nak nevezték, a Karpathen Post c. lap
viszont „elektrische Bahn ohne Shienen”, vagyis sín nélküli elektromos
vonatként írt róla. Ez az eszköz igazából a trolibusz elődjének tekinthető,
hiszen elektromos vezeték szolgáltatta a működéséhez szükséges energiát, de nem
síneken futottak, mint a vonatok, hanem az országúton.
A Poprád és
Ótátrafüred között közlekedő tömegközlekedési eszköz akkoriban a világon egyedülálló
újdonságnak számított, az akkoriban legismertebb tátrai településnek korábban
nem volt távolsági összeköttetése Popráddal. Tátralomnicra akkor már létezett a
Poprádról a Kő-patakon (Studený Potok) át közlekedő vasúti szárnyvonal, és a
Csorba-ti is elérhető volt Csorbáról (Štrba) a fogaskerekű vasúttal, csak
Ótátrafüred nem volt elérhető. Két poprádi vállalkozó, Matejka Vince és Krieger
Vilmos azonban úgy döntött, hogy ezen változtatni szeretnének.
![]()
A vállalkozók 1904
februárjában nyújtották be a pálya megépítése iránti kérelmet Szepes vármegye
illetékes hatóságához, melyet az jóvá is hagyott. Miután megkapták a
koncessziót, három hónap alatt sikerült kiépíteni az oszlopokat, majd
kifeszíteni az elektromos vezetéket. A trolibusznak a poprádi állomás közelében
lévő egykori Tátra Hotel előtt volt az alsó végállomása, ahonnan a nyomvonal az
akkor még önálló Felkán és Nagyszalókon keresztül vezetett Ótátrafüredre. A
13,8 km hosszú pályán két darab, a drezdai Karl August Stoll cégtől származó
kocsi közlekedett. A jegyért 1 koronát kellett fizetni, és amikor az út nem
volt túlságosan sáros, hepehupás, az utazás kb. 75 percig tartott. A trolibusz
a hivatalos menetrendje szerint június 1. és október 15-. között közlekedett.
Az első szezonban a
trolibuszok gond nélkül közlekedtek, ez azonban nem jelentette azt, hogy nem
okoztak problémát. Éppen ellenkezőleg, a jármű ugyanis nem egy alkalommal
kellemetlen kalandokba keveredett. Abban az időben ugyanis egyre nagyobb
számban jelentek meg a Tátra látogatói között a magyar arisztokrácia tagjai az
ország minden részéről. A főurak leginkább saját hintójukkal, konflissal
utaztak és éppen ez okozott problémát, a keskeny utakon ugyanis nem nagyon volt
lehetőség arra, hogy az urak hintói kényelmesen elférjenek az elektromos
vezeték miatt viszonylagosan pályához kötött trolibuszok mellett.
![]()
Gyakran előfordultak
kellemetlen szituációk, és egyre sokasodtak a lovas hintók tulajdonosaitól
érkező panaszok. A Kereskedelmi Minisztérium ellenőrizte, és kezdetben
támogatta is a trolibusz közlekedését, de azt beszélték, hogy a trolibusz
többször összetűzésbe keveredett Izabella főhercegnővel. A főhercegnő lovai
ugyanis állítólag „allergiásak” voltak az új közlekedési eszközre. Az egyik
elektromos járművel történő találkozás alkalmával állítólag a lovak
megbokrosodtak, és a hintó a főhercegnővel együtt az árokba borult. Ezt
követően a Habsburg család latba vetette befolyását, és amikor 1906-ban a
trolibusznak lejárt a szerződése, nem hosszabbították meg azt.
A fentiek ellenére
azonban ez a fajta közlekedési lehetőség felkeltette az emberek érdeklődését,
és a vállalkozók ezt követően a villamos vasút kiépítésére összpontosították
figyelmüket. Két évvel később aztán már vasúti pálya vezette Poprádról
Ótátrafüredre, amelyet később siklóvasút formájában egészen a Tarajkáig
meghosszabbítottak.
