1915. november 18-19 – Ótátrafüred, Újtátrafüred.
Ebben a viharban elpusztult 1266 hektár erdő, megszűntek a sűrű,
vadregényes fenyőerdők, a legendás tátrai rengetegből kopár, mellmagasságú
tuskókkal tarkított hegyoldalak maradtak.
A nagy pusztítás egyik oka, hogy a tátrai rengeteg már régen
monokultúrás, azaz egy fafajból álló erdővé vált, mert a XIX.-XX. században az
őshonos jegenyefenyők helyett nagy mennyiségben telepítettek lucfenyőt. Ennek
eredményeképpen a 1000-1200 méteren fekvő települések határában is lucfenyvesek
húzódtak, pedig ebben a magasságban még megél a kőris, a bükk és a gyertyán is.
A lucfenyő azért nem bizonyult jó választásnak, mert a nagy
szélviharok idején a néhol gyökerestül kicsavart fák dominószerűen döntik ki
egymást az ugyanolyan korú és fajtájú fákból álló fenyőerdőben. A lucfenyők
úgynevezett tányérgyökérzete nem hatol egy méternél mélyebbre a talajba, így
nagyon érzékeny a széldöntésre (ellentétben például a vörösfenyővel).
A népnyelvben „Lengyel szélnek”, hivatalosan azonban lejtőviharnak
nevezett viharokat erősen lökéses, turbulens szél jellemzi, amely a hegy
széliránnyal átellenes oldalán fúj. Olyan erős légáramlás váltja ki, amely
merőleges a hegyvonulatra. További feltétele a stabil légkör, esetleg a légkör
magasabb szintjein tapasztalt hőmérsékleti inverzió, amikor a levegő a magasban
nem hűvösebb, hanem éppen melegebb.
Ilyen körülmények között a hegy felé áramló levegőtömeg egy
része hullámszerűen átbukik a gerincen a hegy túlsó oldalára, ahol az áramlás
tovább erősödik. A folyamat ahhoz hasonló, mint amikor a hegyi patak vize
átbukik egy kövön, aminek következtében átmenetileg felgyorsul az áramlás.
A Magas-Tátra földrajzi helyzete is közrejátszik abban, hogy
a lejtővihar ennyire meg tud erősödni. Északon a Nowy Targi-medence, míg délen
a Poprádi-medence sík területéből a hegység főgerince és csúcsai 2000 méteres
falként emelkednek ki. Emiatt az északról és északkeletről érkező légtömegek
beleütköznek a hegységbe, és felemelkedésre kényszerülnek. A hegység és a
medencék közötti két kilométeres szintkülönbség nagy nyomáskülönbséget alakít
ki, ami miatt felgyorsul a levegő áramlása.
![]() |
| Fotó: lesytanap.sk |
2004. november 19 – péntek – 15:30 – 18:00.
A Magas-Tátra legerősebb, 283 km/h széllökését 1965. november
29-én mérték a Kő-pataki-tónál. Ehhez a rekordokhoz képest 2004 novemberében
„csak” 209 km/h sebességűek voltak a legerősebb széllökések, viszont ez a vihar
jobban sújtotta az erdős és a lakott területeket.
A szélvihar a Podbanszkó és Barlangliget közötti sávon pusztított,
összesen több mint 12.600 hektáron, hozzávetőlegesen 50 km hosszú és helyenként
5 km széles sávon, 700 és 1350 méter tengerszint feletti magasság felett. A
vihar során elpusztult mintegy 2,8 millió m3 fa, miközben Szlovákia
éves fakitermelése 6 millió m3.
Az elpusztult fák 75,5 %-a lucfenyő, 8,2 %-a erdei fenyő,
6,9 %-a vörösfenyő, 1,6 %-a jegenyefenyő, és 7,8 %-a egyéb lombhullató fa volt.
A vihar során a Lomnici-csúcson 170 km/óra, a Kő-pataki-tónál 200 km/óra, az
erdő felső határán (1480 m) 230 km/óra, a tátralomnici felvonó Start
átszállóállomásánál (1150 m) 80 km/óra, Felsőerdőfalván (820 m) 130 km/óra, míg
Poprádon (700 m) 120 km/óra volt a legerősebb mért széllökés sebessége.
A vihar után két évvel, 2006 májusában figyelték meg a természeti
csapás által érintett alacsonyabban fekvő területeken a szúfélék első spontán
rajzását. A vihar óra eltelt több mint kilenc évben tapasztalható szútámadás a
TANAP kezelésében lévő állami erdőkben több mint 2.254.000 fát sújtott, amely
közel azonos a 2004-es szélviharban érintett mennyiséggel.
2012 végéig a mesterséges erdőtelepítés során elültetett
facsemeték száma elérte a 3.800.000 darabot. Ennek kétharmad részét tűlevelű
fák (közönséges lucfenyő, európai vörösfenyő, jegenyefenyő és erdei fenyő),
egyharmad részét pedig lombhullató fák (leginkább berkenye, nyír, éger, kőris,
juhar, szil és nyár) teszik ki. Az erdőmegújítási projekt keretében elfogadott
ütemterv szerint a viharban elpusztult területeken az eredeti állapot
visszaállításának intervallumaként 15-20 év lett maghatározva.
2013. március 15.
2013. március 15-én is létrejött egy erős lejtővihar a
hegységben, a legerősebb széllökések sebessége akkor elérte a 238 km/h-t.
![]() |
| Fotó: Adam Brzoza |
2013. december 25 – Karácsony – Halny.
2013 karácsonyán déli irányból fújó szél bukott át a gerincen,
így a Tátra lengyelországi területén döntötte ki a fákat. A lengyelek által halny-nak
nevezett viharban 153 ezer m3 fa dőlt ki vagy tört ketté, főleg a
Kościelisko-völgy környékén.
A halny egy főn típusú szél, amely Dél-Lengyelországban, a
Kárpátokban és a Szudéta-hegységben ismert. A legerősebb ilyen típusú szél a
Havasalján (Podhale) fúj, ahol a Tátra csúcsairól alábukva jelentős pusztítást
okozhat. Ez egy meleg, száraz és viharos bukószél, amely a hegygerincről a
völgyek irányában fúj.
A hegység lengyel oldalán a legerősebb (becsült) széllökés a
Gáspár-csúcson fordult elő (288 km/h – 1968). Abban a viharban a 2013.
Karácsonyihoz hasonló nagyságrendű, vagyis mintegy 150 ezer m3 fa
pusztult el.
2014. május 15 – csütörtök.
A májusi szélvihar mintegy 100 ezer darab (82 ezer m3)
fát döntött ki gyökerestől vagy tört derékba a Tátrai Nemzeti Park területén,
és mintegy 30 hektáron tett kárt a tíz évvel ezelőtti pusztítás után telepített
ültetvényekben. Az idei viharkár viszont meg sem közelíti a 2004-est, egyrészt
kisebb volt a szélsebesség, másrészt kevesebb fa van már lábon, mint tíz évvel
ezelőtt. A mostani szélvihar további érdekessége, hogy nem ősszel csapott le,
mint ahogy a helyiek megszokhatták, hanem késő tavasszal.
Összeállította: Nagy Árpád.
