Néhány hónappal
ezelőtt vezető hír volt a Tátrával kapcsolatban a Niebieska-torony falában
történt hatalmas sziklaomlás, amely elsöpörte, és azóta is életveszélyessé
tette a Sas út kezdetéhez vezető egyik gyakran használt népszerű turistautat. A
Tátra nagyon hosszú idő elteltével először mutatta meg a turisták tömegeinek az
erejét, és a sziklaomlásról készült fotók elárasztották a világhálót. Az ilyen
természeti folyamatok természetesen nem egyedülállóak a Tátrában, egyre többen
teszik fel azonban a kérdést, hogy az utóbbi években nőtt-e ezek gyakorisága?
Komolyabb kutatások nélkül nagyon nehéz megmondani, szeptember végétől azonban hasonló
eset történt a Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs (Zadný Gerlachovský štít) északnyugati
falán is.
![]()
A sziklaomlás tényét
szeptember 20-án dél körül észlelte egy arra járó lengyel hegymászó. Tudta,
hogy maga az eset a megelőző négy hétben történhetett, azután, miután ő maga
utoljára járt a Kacsa-völgy (Kačacia dolina) felső részében. Gyorsan kiderült
azonban, hogy valószínűleg sokkal frissebb eseményről van szó. Először is azon
a napon nem múlt el úgy egy óra sem, hogy ne zuhantak volna le újabb
sziklatömbök. Másodszor az egész területet, több mint 500 méter távolságig a
vályútól fehér por borította, az utolsó intenzív csapadék pedig, amely
valószínűleg el tudná tüntetni ezeket a nyomokat, szeptember 15-én fordult elő.
Valószínűsíthető
tehát, hogy a sziklaomlás valamikor szeptember 17-én délután és 19-én reggel
között következett be. Maga az omlás többé-kevésbé a Természetbarát-torony
(Biskupská čiapka) magasságában, a főgerinctől néhány tíz méterre következett
be, a sziklatörmelék a teljes Komarnicki-szakadékon (Žľab Komarnických) keresztül,
függőleges irányban kb. 400 métert megtéve az alatta lévő törmeléklejtőre
zuhant, több helyen is másodlagos károkat okozva.
Hegymászó szempontból
a sziklaomlás a jelenleg általánosságban használt alábbi útvonalakat érintette:
1)
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs – Komarnicki-út.
(Paryski 1620)
Nyári körülmények
között ez az útvonal gyakorlatilag megszűnt, mivel a vályú alja a középső
küszöb és a Tajber-pad (Tajbrová lávka) között friss törmelékkel van feltöltve.
Téli körülmények
között nem lehet tudni, járható-e, mert a kitörési zóna a vályú felett
található.
2) A főgerinc a
Keleti-Batizfalvi-csorba (Východné Batizovské sedlo) és a
Hátsó-Gerlachfalvi-csúcs között (Paryski 1618).
Annak ellenére, hogy a
közvetlenül a sziklaomlás mellett vezető, legegyszerűbb és leggyakrabban
használt útvonal nem sérült meg, az ezen a területen történő mozgás
potenciálisan veszélyes lehet.
3) Traverz a
Keleti-Batizfalvi-csorbából (Východné Batizovské sedlo) a
Középső-Gerlachfalvi-csorbába (Predná Gerlachovská lávka) a Tajber-padon át
(Paryski 1640).
A közelmúltig ez volt
a legegyszerűbb és leggyorsabb módja annak, hogy a Martin-út középső
szakaszáról visszatérjünk a Batizfalvi-völgybe, jelenleg azonban közvetlenül a
sziklaomlás alatt, a Komarnicki-szakadék katlanán át futó útvonal friss
sziklatörmelékkel van töltve.
Összességében az lehet
a benyomásunk, hogy a sziklaomlások tekintetében ez az év egyedülálló a
Tátrában, ezzel szemben csak az utóbbi évtizedben számos hasonló esemény
történt a hegységben.
