Magas-Tátra. A világ
legkisebb magashegysége, Szlovákia büszkesége, és kihívás minden
természetkedvelő ember számára. A nyugodt, békés hegyek, a gyönyörű erőd,
tavak, vízesések, sziklafalak mellett azonban van az éremnek egy másik oldala
is.
Forró, nyári nap volt.
1973-at írtak, és egy fiatal, 20 éves kezdő hegymászó a Magas-Tátra sziklafalai
felé tartott. A komor, sötét felhők azonban közvetlenül azután megállították, miután
leszállt az ülőszékes felvonóról a Szoliszkó menedékháznál. Miközben a
barátaival az ablakon keresztül nézték a szörnyű vihart, egy ijedt ember
érkezett a menedékházba – villám csapott a nyeregbe, melynek következtében a
közelben mindenki a földre zuhant, mindenki eszméletlen.
A fiúk azonnal elindultak,
hogy segítsenek, de már útközben találkoztak olyanokkal, akik rögtönzött
hordágyon egy sokkot kapott nőt hoztak lefelé. Néhány méterrel magasabban
feküdt a férje, akit sajnos nem sikerült újraéleszteni. Az asszony megkérdezte:
„Nagyon szenved a férjem?”. „Nem szenved” – mondta, ami nem volt teljesen
pontos válasz…
Két nappal később a
fiatal hegymászó az újságban olvasta a szomorú hírt: „A Magas-Tátrában egy
vihar során villám csapott egy házaspár mindkét tagjába. Amíg a nő csak sokkot
kapott, addig férje sajnos nem élte túl a villámcsapást. A házaspár nászúton
volt a Tátrában…”.
Ez az a történet,
amely a fiatal hegymászót, Jaroslav Švorcot – aki ma már tapasztalt hegyimentő –
elindította ezen a pályán. Valakinek ezt is csinálnia kell. És ki másnak, mint
azoknak a fiúknak, akik a hegyekben élnek, ismerik a hegyek ritmusát, a
menedékházak bérlőit, a teherhordókat, a hegymászókat. Azoknak, akik mindig
elsőként érkeznek egy szerencsétlenség helyszínére.
A rendelkezésre álló
adatok szerint eddig (2018. március) 1194 haláleset történt Szlovákia
magashegységeiben. A Poprádi-tó
közelében található Szimbolikus temetőben több mint 400 név szerepel az ott elhelyezett
emléktáblákon. A kápolna harangjának felirata: „A holtaknak emlékül, az élőknek
figyelmeztetésül”.
A baleseteknek
különböző okai voltak: a felkészületlenség miatt leküzdhetetlen akadályt
jelentő magashegyi terep, lezuhanás, lavina, villámcsapás, fulladás, kimerültség,
fáradtság, szívelégtelenség. A Magas-Tátrában bekövetkezett halálos balesetek 92
%-a véletlen baleset volt. Az áldozatok 88 %-a férfi. A legnagyobb
valószínűséggel 21 és 30 év közötti fiatalok halnak meg. A leggyakrabban
augusztusban, és a szombati napokon. Ezt mondják a statisztikák.
Jaroslav Švorc, a
Tátrai Hegyiszolgálat Önkéntes Egyesület (Tatranská Horská Služba dobrovolný
zvor; www.ths-dz.sk) vezetője azonban nem számokat lát, csak embereket. Számos
tragédiát látott szolgálati ideje alatt. A „Halál nem válogat” (Smrť si
nevyberá) címmel a közelmúltban jelent meg a könyve, melyben mintegy 50
tragikusan végződött történetet ír le a Tátrából. Mint mondta, sokan írtak már
könyvet a saját életükről. Ezt a könyvet azonban a halál írta.
Jaroslavot két ok vezérelte,
hogy könyvet írjon. Egyrészt hogy az olvasók tanuljanak a leckéből, és az ilyen
esetek nem ismétlődjenek meg többé. Másrészt szerette volna bemutatni a
hegyimentők munkáját, a láthatatlan hősöket, akik nap mint nap a saját életüket
kockáztatják.
A halál valóban nem
válogat. Lehet akár tapasztalt hegymászó valaki, vagy felkészült turista. A
hegyek szerelmeseinek is vigyázni kell magukra! A magashegyekben olyan terepre
lépünk, ahol a természet uralkodik. Azt se felejtsük, hogy a körülményektől
függően nem csak a saját életünket kockáztatjuk, hanem azokét is, akik segíteni
próbálnak nekünk.
