Ha
magashegységekről van szó, akkor két dolgot érdemes tudni rólam: az egyik az, hogy tériszonyos vagyok, a másik pedig az,
hogy imádom a drótkötélvasutakat, pontosabban a lanovkákat. Ami másnak a sielés
okozta adrenalinlöket, az nekem a félelem legyőzése, hogy fel merjek szállni
ezekre :)
A lanovkákkal - mint
magával a lanovka szóval is - Csehszlovákiában, a Magas-Tátrában ismerkedem meg
gyerekként, és elsőre beléjük szerettem! Tátralomnic környéke a műfaj
paradicsoma volt, hiszen rögtön kettő is ment belőlük a környék fölé tornyosuló
Lomnici-csúcs alatt fekvő Kő-pataki-tóig.
Az egyik lanovka egy öreg ingavasút volt: két
nagyobb kabinja (lásd fentebb) közül az egyik mindig fel, a másik mindig lefelé
ment. 1937 óta üzemelt, és elég kopottnak tűnt, bár nyilván rendben volt tartva
műszakilag (a képek alapján valamikor ennek a kabinját is
korszerűsítették). Mindenesetre 7-8 évesen nagy fájdalmam volt, hogy mi a
családdal soha nem ezzel utaztunk, hanem...
... a részben mellette futó kiskabinossal,
ami ezen a felülről készített képen jobbra látható. A "részben
mellette" kitétel fontos: az újabb, 1973-ban átadott lanovka ugyanis
máshonnan indult, mint a régi (903 méteres tengerszinti feletti magasságból),
csak a Štart nevű közbenső állomásnál (1172 m) kanyarodott melléje. Az már
eleve érdekes volt, hogy egy lanovkának megállója van, de hogy közben irányt is
váltson, az lenyűgözött. A képen sejthető is az épület, amibe befutva a kabinok
jobbra kanyarodtak, mentek egy kicsit, majd enyhén balra kanyarodtak, hogy
azután az épületet elhagyva ismét egyenesen ereszkedjenek le tátralomnici
végállomásukra.
Talán érthetőbb lesz, ha lerajzolom: a piros
vonal (legalábbis remélem, hogy piros, mert színtévesztő vagyok, és RGB szám
alapján próbáltam kitalálni, hogy milyen) a régi, nagykabinos, a sárga (esetleg
világoszöld - mégegyszer elnézést:) pedig a kiskabinos lanovka. Külön helyről
indultak, de mindkettő a csillaggal jelölt Kőpataki-tóig ment.
Egyszer túl sokan várakoztak a lenti
végállomáson, ezért gyalog mentünk fel a Štarthoz, ott készült ez a kép: a jobb
szélén az új lanovka "megtört alaprajzú" irányváltó épületének széle
látszik, a kép közepe táján pedig az újabb (balra) és a régebbi (jobbra)
kötélpálya oszlopai. A kép közepénél a két vasút Kőpataki-tó állomása látható,
felettük trónol a Lomnici-csúcs. Sajnos ez az egyetlen fotó, amit
gyerekkorunkban a lanovkáról készített édesanyám vagy édesapám - vélhetően a mi
(=gyerekek) unszolásunkra. Egyébként fontos megjegyezni, hogy a régi lanovka is
megállt a Štartnál, ami onnan kapta a nevét, hogy eredetileg egy szánkópálya
kiindulási pontja volt.
