Az erdészeti
szakemberek szerint a Szlovákiában tapasztalható szúkatasztrófa egyre
veszélyesebb méreteket ölt. A szú által elpusztított fák maradványainak
eltávolítása az erdészek szerint nagyon nehéz feladat, a rovarok elterjedésével
viszont a jelenleg még egészséges erdők is egyre nagyobb veszélyben vannak.
„Az utóbbi hónapokban
a betűzőszú (Ips typographus) soha nem látott növekedését tapasztaltuk
Szlovákia valamennyi fenyvesében. A helyzet aggasztóan romlott azokban a
régiókban is, ahol eddig kielégítő volt a fenyőfák egészségi állapota. Emiatt
2018-ban várhatóan jelentős mértékben nő a kártevők által megtámadott
faállomány mértéke, amely így előreláthatólag az eddigi legmagasabb lesz a
rendszeres nyilvántartások bevezetése óta eltelt időszakban, valószínűleg
meghaladja majd a 4 millió köbmétert. A szélviharok, a védett területek
kezelésének korlátozása, a nem megfelelően alkalmazott erdővédelem és
növényhigiénia, a szárazság és a hőmérséklet emelkedés mind hozzájárulnak a
kártevő rovarok elterjedéséhez, legyen szó akár lucfenyőről, akár erdeifenyőről”
– mondta el az Erdővédelmi Szolgálat szakembere.
„A kártevő rovarok
elleni védekezés, illetve a megelőzés csak a következetes növényi higiénia
betartásával lehetséges, amely elsősorban az úgynevezett aktívan fertőzött fa
eltávolítását jelenti. A fakitermelés után a maradványok eltávolításának
mellőzése a kártevő rovarok elszaporodásának a forrása lehet” – mondta egy
másik szakember. „A kitermelés utáni hátrahagyott maradványokban, vagyis a
gallyakban és a fák koronájában, melyet a fakitermelést követően az erdőben
hagynak, kitűnő táptalaj a kártevők megújulásához, ezekben fejlődnek ki a
szúbogarak új generációi, melyek megszállják a környező élő fákat” – tette
hozzá. Ezért lenne fontos az erdőgazdálkodás során a fakitermelés utáni
maradványok eltávolítása, amely szerves része a növényi higiéniának.
A maradványok eltávolítása
kémiai vagy mechanikus módon történhet. A kémiai kármentesítés valószínűleg nem
lesz elé hatékony, ráadásul ez a 3. szinten védett területeken, vagyis a
nemzeti parkokban csak a természetvédelmi hatóságok beleegyezésével végezhető,
amely katasztrófahelyzetben nem jelent megoldást a kialakult helyzetre. Emiatt
aztán a mechanikus kármentesítés elengedhetetlennek és hatékonyabbnak tűnik,
mint a kémiai. „A fakitermelést követően a maradványok mechanikai eltávolítása
az égetéstől a forgácsolásig terjedhet. Mivel az égetés csak megfelelő
időjárási viszonyok között végezhető, ezért a forgácsolás és a forgácsolási
hulladék eltávolítása sokszor az egyetlen hatékony módszer a kártevők által
megtámadott fák maradványainak eltávolítására, és így az erdő gyógyulásának
elősegítésére. A fakitermelést követő forgácsolás 100 %-os hatékonysággal
elpusztítja a kártevőket” – mondta a szakember.
„A tűlevelű erdőket
pusztító kártevők elszaporodása tekintetében hasonló a helyzet Csehországban,
Németország déli részén, Lengyelországban és Ausztriában is. Ugyancsak
hasonlóak ennek az állapotnak az okai is – a szárazság, a magas hőmérséklet,
melyet a természeti katasztrófák számának gyors ütemű növekedése követ. A
természeti katasztrófák maradványait a kártevők kifejlődését megelőzően fel
kellene dolgozni, amelyet ennek figyelembe vételével kb. két hónap alatt be
kellene fejezni. Az 5. szinten védett területekről történő bármilyen hulladék
eltávolítása viszont ellentétes az erdővédelemnek a kártevőkkel kapcsolatos
alapelveivel. A forgácsolás utáni hulladék értékesítése iránti kereslet
jelentős mértékben hozzájárulhat a növényi higiénia helyreállításához, és az
erdő egészségének megőrzéséhez. Ellenkező esetben, a fakitermelés után a
hulladék helyben hagyása következtében a helyzet drámaian romolhat” – fejezte
be mondandóját a szakember.
