A cirbolyafenyő (Pinus
cembra) a Tátra talán legjellegzetesebb fenyőféléje, amely Európában csak a
magashegységekben él, Lengyelországban egyedül a Tátrában fordul elő. Gyógyító
tulajdonságai, valamint keménységének köszönhető széleskörű felhasználási
lehetőségei régóta ismertek. Ezek idővel a cirbolyaállomány megritkulásához
vezetett, jelenleg azonban a Tátrában élő valamennyi cirbolyafenyő megfelelő védettséget
élvez. A cirbolya a tűlevelűek osztályába, azon belül a fenyőfélék családjába
tartozik. Lassan növekszik, viszont meglehetősen hosszú ideig él, jól ellenáll
az alacsony hőmérsékleteknek, a szélviharoknak és a kártevőknek is. Koronája
sűrű és szabályos, ágai gyakran a földig érnek. A fiatal fák kérge sima
felületű, világos- vagy barnásszürke, idővel aztán gyantás hólyagok és
hosszanti barázdák jelennek meg rajta. Merev, hegyes tűlevelei 5-9 cm hosszúak
és tömött csomókban ötösével állnak. A cirbolyafenyő átlagos magassága 35-40
méter.
Jelenleg a Tátrában
élő cirbolyafenyők nagy része legalább 300 éves, de Európában él egy olyan
példány is, amelynek életkora kb. 1200 év. A Tátrában elsősorban az erdő felső határán, valamint
a törpefenyő övezet alsó részén, kb. 1500 méter tengerszint feletti magasságban
találkozhatunk vele. A Tátra lengyel oldalán a legmagasabban élő cirbolyafenyő
a Wołoszyn masszívumában található, 2020 méter magasságban. A Lengyel-Tátra
nyugati részén a legnagyobb cirbolyaállományok a Száraz-Gáspár-völgyben (Sucha
Dolina Kasprowa), valamint a Fehér-völgyben (Dolina Białego) találhatók, de
egy-egy példánnyal szinte valamennyi tátrai völgyben találkozhatunk.
A korábbi, riasztóan
alacsony cirbolyafenyő állomány a XIX. századi erdőirtásnak köszönhető,
jelenleg azonban a hosszú évtizedek óta fennálló fokozott védelemnek
köszönhetően a tátrai fák királynőjének tartott cirbolyafenyők fennmaradása
biztosítottnak tűnik.
