Gyerekkoromban sokáig Csehszlovákia,
egészen pontosan a Besztercebányán át vezető út és a Magas-Tátra volt „a”
külföld. Kicsit össze is folyik, hogy mennyi időt töltöttünk ott; valószínűleg
két hetek lehettek, de nekem hónapoknak tűnnek, mert ott minden más volt, mint
amit megszoktam, és még egy egyszerű bevásárlás vagy buszozás is élményt
jelentett :) A környék szeretete azóta is megmaradt bennem: egyszer 2003-ban,
egyszer pedig 2007-ben is visszanéztem ide. Sajnos az olyan igazi attrakciók,
mint a lanovkák és a hegycsúcsok kimaradtak mindkét alkalommal, de az „elektricskával”
azért sikerült utazni. Az útiterv 2017 augusztusában se volt bonyolultabb: egy
reggeli vonattal fel Csorbára (Štrba), onnan fogaskerekűvel még feljebb
a Csorba-tóhoz (Štrbské pleso), onnan a villamosvasúttal át
Tátralomnicra (Tatranská Lomnica), onnét vonattal le
Poprádra, Poprádról pedig haza.
A kassai átszállás mind oda-, mind visszaúton rizikósnak tűnt, bár valaki
azt mondta, hogy garantáltak, tehát nem kellett volna ezen parázni, és ez
felfelé menet be is jött: hiába késett a pesti IC, elértük a kinézett
gyorsvonatot. A szerelvény meglehetősen tele volt, de jó benyomást tett ránk:
tiszta volt, kényelmes ülésekkel, konnektorokkal. Nem tudom, hogy minden
szlovák gyorsvonat így néz-e ki, vagy csak a „felső körön” közlekedő Pozsony –
Kassa vonatok, de a tizenegy kocsi simán hozta az intercity színvonalat, pedig
az elvileg eggyel komolyabb vonatnem (kevesebb helyen áll meg, emiatt majd' egy
órával gyorsabb). Utólag azt gondolom, talán megérte volna helyfoglalással
utazni, de végül találtunk üres székeket, nem kellett állva utaznunk :)
