10 éves álmom vált valóra azzal, hogy ismét visszatérhettem
télen a Tátrába. Akkor zöldfülűként verődtem egy csapathoz, most én szerveztem
az egész utat és feleségem, valamint két kisfiunk is velünk tartott. Ezzel az
írással első sorban azoknak szeretnék néhány tipped adni, akik még nem jártak a
magyar turizmus bölcsőjében, vagy magas hegyen és ezt télen terveznék pótolni.
A Tátra bár területében kisebb, mint a Mátra, legmagasabb
csúcsa több, mint két és félszer akkora, így mindamellett, hogy
lélegzetelállító látványt nyújt már messziről is, bizony halálosan komolyan
kell venni. Ormai és völgyei, mint a tengeri nimfák hívogatnak, ám végzetes
fenyegetést tartogathatnak a vakmerő vándornak. Ahogy nekiláttam az út
tervezésének, tíz éves emlékeim leporolásának és aktualitásokkal történő
kifényesítéséhez, fekete hétvége szállt a hegységre, három ember halálát okozva
azon a részen, ahova első napi utunkat terveztem. Egy ember kicsúszott, kettőt
lavina sodort el. Bár vettem részt elméleti lavinaoktatáson, az ünnepek alatt
kicsit jobban beleástam magam a témába. Szerencsére a Tátrában a lavinajelentések
könnyen elérhetők, emellett külön lavinatérkép
is rendelkezésre áll. A térkép megnyugtatott. Az első napi cél a
Téry-menedékház volt. Valójában a 18 km-es túra utolsó néhány száz métere
számít csak lavinaveszélyes terepnek. Abból is csak a legkisebb 1-es
besorolásúnak, így ez az útvonal igen kevés rizikóval rendelkezik, de azért
kíváncsian vártuk az időjárás-, és lavinajelentést.
Elérkezett az indulás előtti utolsó hét és nem a legjobb
kilátásokat hozta. Az utunkat megelőző hétvégén még olvadt, majd egész héten
havazott, mérsékelt széllel. Ez a legveszélyesebb felállás, hiszen a nappali
felmelegedés megolvasztja a havat, ami éjjel jégréteget képez. A később
havazásból, vagy a szél munkájából kialakuló hóréteg ezen a jégpáncélon
megcsúszva válhat lavinává. Szerdától minden nap egy fokozatot emelkedett a
lavinaveszély egészen hármasig. Optimizmussal tettük meg péntek este, munka
után a négy és fél órás autóutat Nagyszalókra az Aplend szálló egyik faházába. A 12 személyes
felszerelt faházikó 39.000 forint volt 2 éjszakára, a ház mellett étterem és
fizetős szauna is van.
Az utóbbi évben igen sok tapasztalatot szereztem a különböző
hőmérsékletekben számomra megfelelő öltözet terén. Bár végtelen különböző
tippet lehet olvasni, én ezeket mellőzném, hiszen olyan különböző mindenki,
hogy ezt a legjobb kitapasztalni. Kemény bakancsokat képtelen vagyok betörni,
így egy olcsóbb, puha textilbakancsra esett a választásom, amit indulás előtti
nap alaposan lefújtam impregnálóval. Dupla zoknit vettem azért, hogy a hőt
minél jobban bent tartsam. Így ha a bakancs külseje hideg marad, és nem olvad
meg rajta a hó, akkor biztos nem ázik be. Alulra sínadrág, felülre egy pólót,
egy melegítő felsőt, egy cipzározható vékony felsőt és egy vízálló széldzsekit
találtam megfelelő választásnak. A táskába azért még bedobtam egy kapucnis
pulóvert. Egy pár túrabotot vittem magammal és első bevetése volt a Chainsen
Snowline Trail típusú csúszásgátlójának, mely ezen a túrán nem sok hasznot
hozott - bár ez nem a termék hibája, hiszen nem ilyen utakra lett tervezve. A
csúszásgátló mellett egy stabilizátort is most használtam élesben először, így
étvágygerjesztőnek lássunk rögtön egy rövid videó összefoglalót:
A szállástól (Nagyszalók) autóval mindössze 10 perce van
Ótátrafüred, ahol 6 € ellenében egész nap parkolhatunk jóformán a turistaúton
is akár, de vonat is jár óránként 1,5 €-ért. A parkolóból gyalog indultunk, de
később kelők a siklót is igénybe vehetik, ami felviszi őket Tarajkára. Itt már
több éve rendezik a nem hivatalos jégfaragó világbajnokságot, melynek keretében
egy felfújható dómban egy kápolnát is berendeznek. Minden mű ingyenesen
megtekinthető, és az én várakozásaimat mindenképp felülmúlták. Győztest nem is
tudnék választani, hiszen hol a humor, hol a mondanivaló, hol pedig a precíz
munka váltott ki elismerést.
Tovább indulva először lementünk a vízesésekhez, ám be kell
vallanom, hogy ezek nem nyújtottak átütő látványt. A folyót javarészt hótakaró
borította, a vízesések meg inkább egy élménypark csúszdáihoz hasonlítanak,
mintsem nagy, függőleges dolgokhoz. Tovább haladva azért szerencsére
találkozhatunk egy látványosabb résszel is és a Téry-menedékházhoz ez kitérőt
se jelent. A Zamkovszky-menedékháznál lettünk figyelmesek a túrázók
felszereléseire. Kemény talpú bakancsok, hágóvasak, kötelek és csákányok.
Valószínűleg bárki ki tudta volna válogatni a túrázók közül, hogy kik vannak
velem egy csoportban. Tisztán emlékszem, hogy 10 éve, mikor ugyanilyen
körülmények között jártam itt, még simán beleolvadtunk a túrázók közé. Most
volt egy hölgy, aki meg is szólt, hogy hágóvassal illene menni. Nehéz kérdés.
Természetesen könnyebb és biztonságosabb lett volna valamivel a haladás az
utolsó szakaszon. Jégcsákánnyal a kezemben vígabban ugráltam volna a nyomokban
és lavinajeladóval a zsebemben talán nem is néztem volna fel annyiszor a
meredek sziklák között pihenő hóra. Ugyanakkor jó volt kicsit szenvedni a
hóban. A trail csúszásgátló terepfutásra lett kiképezve, így nagyon kis
tüskékkel rendelkezik. A jégen megfogta a lábam, de jelen esetben ilyen szinte
nem is volt, ellenben a néhol már térdig érő hóval. Hágóvas nélkül ki kellett
rugdosni magunknak a lépcsőfokokat a hóban. Minden lépésért meg kellett küzdeni
az 50%-os meredekségű lejtőn. Felelőtlenség? Nem vágom rá, hogy nem az, de azt
se, hogy igen. Tíz éve, mikor még kamasz voltam és vakmerő, lefele csúsztam
ezen a lejtőn gatyafékkel. Máig nem felejtem el mennyire jó volt - életem
csúszdázása. Most csak azért nem tettem meg, mert féltem, hogy a hó a kabátom
alá megy. Mivel korán sincs nagy jártasságom a magas hegyek világában,
mindenkinek azt tanácsolom, hogy minden védőfelszerelést és segítséget
használjon. Viszont ha valakinek nincs rá lehetősége (leginkább anyagi), akkor
azt mondom, hogy csak ezért ne tartsa távol magát a belépő szintű téli utaktól.
Vannak halálos kicsúszások és lavinaáldozatok. Ezért elengedhetetlen, hogy
tisztában legyünk a képességeinkkel, és ha hágóvas nélkül indultunk el, akkor
forduljunk vissza, ha az utolsó emelkedő inkább hasonlít egy jégpályára, mint
egy pihe-puha dunyhára. Ha nincs nálunk lavina jeladó, ne szerpentinezve
rohangáljunk a lejtők alatt a szűz hóban, hanem az egyenes, kitaposott úton
menjünk lehetőleg egy felszerelkezett társaság közelében.
Az előbb említett menedékháztól még kényelmes út vezet a
Kis-Tarpataki-völgyben, majd az utolsó egy kilométeren emelkedik az út közel
400 métert. Ezt az egy kilométert az egész csoport 1 óra 20 perc alatt tette
meg. Ebből több, mint fél óra állás volt. Hágóvassal és kevesebb felszereléssel
is szerintem 45 percet biztos lehet rá számolni. Fent a menedékházba be se
mentünk, hogy ne izzadjunk le még jobban és feleslegesen se húzzuk az időt. Útközben
-4 fok volt a legmelegebb, a menedékháznál -12 fok volt. Kis mozgással könnyen
fel lehetett melegedni. Lefelé már csak 20 perc volt a meredek szakasz.
Ótátrafüredről oda-vissza kevesebb, mint 8 óra volt az egész út. 18 km, 1200
méter emelkedéssel.
A szálláson igénybe vettük a szaunát és nagy vacsorát
csaptunk. Másnap összepakoltunk és a Hernád-áttörést vettük célba. Álomszép
hóeséssel indított a nap, az utak mesebeliek voltak. A kanyonba vezető
turistaúton mi préseltük az első lábnyomokat, de az egész úton nem találkoztunk
másokkal. Természetesen belépőt se kellett fizetni, mint nyáron. Ide jött
feleségem is, hátán fél éves kisfiunkkal és két és fél éves kisfiam is. Rajta
testheveder volt és az én beülőmhöz volt rögzítve. Mi csak egy kis részt
vállaltunk így is, utána visszafordultunk, mivel ez a szakasz két irányban
járható. A többiek bejárták az egészet és fent jöttek vissza. Nulla fok körül
volt a hőmérséklet, az út járható volt, de csúszós, ide is csúszásgátló, picit
bizonytalanabbaknak via-ferrata szett ajánlott. Összességében tehát minden
természetszeretőnek ajánlom, hogy egyszer nézze meg a Tátrát télen. Megfelelő
felkészültséggel és határaink kellő ismeretében olyan élményekkel lehetünk
gazdagabbak, amiket nagy kár lenne kihagyni. Bővebb információért nyugodtan
lépjetek kapcsolatba velem az Ösvényjáró oldalon keresztül, illetve minden oldalkövetésért és
