![]() |
| Figyelem: ma éjszaka sötét lesz! |
Anna Luthor blogbejegyzése alapján:
A Tátra gyönyörű. Nem
a Krupówki, nem Zakopane belvárosának bárjai, de még csak nem is a Gubałówka.
Hanem a Tátra – a gyönyörű lengyel hegyek. Minden évben több millió turista
látogat ide, közülük 3,3 millió (2015-ös adat) ellátogat a Tátrai Nemzeti
Parkba. Ezek nagy részét sajnos …nak nevezhetjük. Az emberi butaság egyik
legtökéletesebb példája a Halastónál rekedt 80
turista hírhedt esete 2016 szilveszterének előestéjéről. Természetesen
arról a 80 turistáról van szó, akik nem voltak rá felkészülve, hogy éjszaka a
hegyen is sötét lesz. Ennek tudatában nem meglepő az a tény, hogy a Halastótól
a parkolóba vezető aszfaltozott út megtétele olyan nehéznek bizonyult számukra,
mintha a Sas úton túráztak volna. Joggal kérdezhetik, miért csodálkozom ezen?
Hát elmondom. Miután az említett turistacsoport bejelentést tett a hegyimentők
ügyeletén, elsőként rendőrök érkeztek a helyszínre, és a mi kimerült, rémült
turistáink, akik nem voltak képesek saját lábukon, az aszfaltozott úton
elhagyni a nemzeti parkot, hirtelen csodálatos változáson mentek keresztül, és
teljes mértékben visszanyerték vitalitásukat. Lehet? Lehet!
Szeretem a hegyeket.
Szeretem a nagyságukat, az elérhetetlenségüket, hogy ott önmagam lehetek, hogy
lehetőségem van a lehető legszorosabb kapcsolatba kerülni a természettel.
Imádom őket azért is, mert úton a csúcsra megfeledkezem minden problémámról. Elfeledkezhetek
a mindennapi élet nehézségeiről. Na és persze azért, mert a turistautakon ki
tudom pihenni az emberi durvaságot, amellyel nap mint nap találkozom a
nagyvárosokban.
Ahogy Roman Rogowski
tiszteletes mondta egyszer: „A hegyek segítik az alázatot, vagyis az igazság
megismerését önmagunkról. Többek között arra is megtanítanak, hogy a fáradt
hegymászónak sem ereje, sem késztetése nincs arra, hogy palástolja, elrejtse
előttünk valódi arcát.”
Ahogy már említettem,
minden évben több millió turista keresi fel a Tátrai Nemzeti Parkot. A hegyek
igaz szerelmesei, amatőr hegymászók – ők az átlagos turisták számára
megközelíthetetlen útvonalakat, helyszíneket keresnek, ahol nincs aszfaltút,
nincsenek padok, nincsenek lépcsők. A Tátrával kapcsolatban sajnos nem
feledkezhetünk meg a sorban állásról. Egy ideig éltem és dolgoztam Zakopanéban,
és nem egyszer hallottam érdekes párbeszédeket, mint pl. az alábbiak:
„Egyáltalán nem értem
ezeket az embereket. Eljönnek ide nyaralni, és reggeltől estig járják a hegyeket.
Milyen pihenés ez?”
„A Giewonton van
valamilyen étterem?”
„5 złotyt fizettem a
belépőért, és senki sem szórta le honokkal a jeges utat.”
„Tudja Hölgyem, a
hegyek már csak ilyenek, veszélyesek…”
„Bocsánat, hogy jutok
fel a Giewontra?”
„Hogyhogy nincs benne
a jegy árában a balesetbiztosítás? Végtére így is elég drága a belépő.”
…és a végére a
legütősebb: „- Drágám! Látsz valamit? – Nem, a hegyektől semmit!”
Sok turista tett
panaszt a nemzeti parknál a Halastóhoz vezető úton padok és a világítás hiánya
miatt. Tanult emberként nehezen tudom elhinni, hogy ilyen emberek is élnek a
Földön. Azt gondoltam, hogy az evolúció mindenkire vonatkozik, de úgy tűnik,
néhányan megálltak az óvodás szinten. Nemrégiben az egyik fórumon belefutottam
egy vitába a turistautak mellett nem létező hulladékgyűjtőkről. Hogy miről
folyt a vita? Elindultak túrázni egy doboz sörrel és egy csomag chipsszel
(valódi turista ebéd…), és a fórumozónak már nem volt ereje levinni a
csomagolóanyagot. Szép munka…
Bőven tudnék még
példákat sorolni az emberi butaságra, de véleményem szerint a nemzeti park
ügyfélszolgálata így is bővelkedik ezekben. A turisták mindenre panaszkodnak…
Nem tudom, hogy csak a
lengyelek ilyen szűk látókörűek, vagy ez más nemzetekre is jellemző? Évről évre
egyre több felelőtlen ember látogat a Tátrába. Néha eltűnődöm, vajon nem
lenne-e jobb máshová menni, és ott megcsodálni a természet szépségét? Mivel a
természet akkor a legszebb, ha még érintetlen. Egy aszfaltúton sétálni több
ezer ember között, flip-flop papucsban vagy balerinacipőben sorban állni a Giewont alatt, eléggé absztrakt vágyak. Már csak az hiányzik, hogy pl. az ún.
Kocaturista-sztrádán 100 méterenként éttermeket létesítsenek. Különben az
emberek továbbra is csak panaszkodni fognak. Köves az út? Hiba. Csúsznak a kövek?
Még nagyobb hiba. Sár a Chochołowi-völgyben? Micsoda állapotok! A Halastóhoz
aszfaltozott út vezet, és még így is sokan morognak a bajszuk alatt, hogy 8
km-t kell menni egy irányban. Ezért is annyira népszerűek a lovaskocsik.
![]()
Padok a városi
parkokban, vendéglátóhelyek a városközpontban, ajándékboltok a piacon. A hegy
maga a természetesség. A hegyek nem a mi otthonunk, Ott mi csak vendégek
vagyunk. A hegyek lakói a madarak, a medvék és más állatfajok. Erről soha nem
szabad megfeledkezni. Ahogy arról sem, hogy a hegyeket nem kell, és nem is
szabad megváltoztatni. Alkalmazkodni kell hozzájuk. Ha tehát valami nem tetszik
nekünk a hegyekben, akkor ne menjünk oda. A Tátra minden bizonnyal hálás lesz,
ha egy …-al kevesebb látogatja…
Mindannyian voltunk
zöldfülűek a hegyekben. Senki sem született túracsákánnyal a kezében. Ez
egyértelmű. De épeszű ember miért kockáztatja saját és mások testi épségét,
miért szennyezi és teszi tönkre a természetet? Bárkivel történhet baleset, az
embernek tanulnia kell a hibáiból, de a logikus gondolkodás hiánya és a
természetben történő szándékos károkozás nem elnézhető.
