Soha nem lehet
kizárni, hogy a hegyekben eljutunk arra a pontra, amikor segítségre van szükségünk.
Ezt szem előtt tartva érdemes cselekvési tervet készíteni. Előre
megtervezhetjük, hogyan éljünk túl egy vészhelyzetet.
Útiterv és felszerelés – Egy
vészhelyzet vagy egy baleset nem olyan dolog, amely előre megjósolható. A
hátizsákunkban lévő elsősegélycsomagról azt gondolhatjuk, hogy az csak
vésztartalékként tettük be a zsákba. Izolációs fólia? Sokan nem is tudják,
melyik oldala fogja fel a hőt, és melyik tükrözi vissza a nap sugarait (az
arany oldalával kifelé a kihűlés ellen, míg ezüst oldalával kifelé a
felmelegedéstől, pl. a nap sugaraitól védi a sérültet – a szerk.). A
legfontosabb azonban, hogy mindig legyenek nálunk legalább a szokásos
mentőeszközök, amelyek baj esetén segíthetnek. „Ha bármi történik”.
A felkészülés a
vészhelyzet esetén történő túlélésre már hosszú idővel a hegyekbe történő indulás
előtt megkezdődik. Gyakorlott turisták nem indulnak túrázni megfelelően
előkészített, „minden eshetőségre kész” hátizsák nélkül, amely tartalmazza a
hideg és a kimerültség ellen védelmet nyújtó felszerelést, és lehetővé teszi,
hogy minimális módon segíteni tudjunk mentés esetén. Néhány dolog, amely
különösen a hideg évszakban a legjobb, hogy ha mindig nálunk vannak, mint pl. a
fejlámpa, meleg ital, kézmelegítő tasak, sapka, kesztyű, további réteg meleg
ruházat, nagy energiatartalmú de kis súlyú élelmiszerek, elsősegély csomag,
izolációs fólia. Nagyjából ez a minimum.
A hegyekbe indulás
előtt készítsünk útitervet. Mondjuk el az otthon maradottaknak, hová indulunk,
milyen alternatív lehetőségek állnak rendelkezésünkre abban az esetben, ha
rosszra fordul az idő, és határozzunk megy egy „nulladik órát” – vagyis azt a
napot vagy órát, ameddig biztosan jelzünk, hogy semmi gond sincs velünk. Egy
esetleges mentőakció sikerességét nagyban befolyásolja, ha a hegyimentők nem
tudják, mikorra terveztük a visszatérést, viszont az sem jó, ha túl korán
hívnak segítséget amiatt, mert nem érkeztünk vissza a túráról. Nehéz eldönteni,
hogy várjunk még néhány órát, vagy több napos túránál még egy napot – ne
feledjük, az idő hiánya és a félretájékoztatás adott esetben súlyos
következményekkel járhat.
Segítséghívás – ha
szükségszerűségből, vagy baleset miatt kénytelenek vagyunk a hegyen tölteni az
éjszakát, és nem vagyunk benne biztosak, hogy erre megfelelően felkészültek
vagyunk, inkább hívjunk segítséget. Ne feledjük, hogy a terep jellege miatt nem
biztos, hogy a hegyimentők azonnal reagálni tudnak a segélyhívásra.
Elképzelhető, hogy a segélyhívás ellenére is a hegyen leszünk kénytelenek
eltölteni az éjszakát. A mentőhelikopter igénybevétele csak megfelelő időjárási
körülmények között lehetséges – a Sokol éjszaka, erős ködben és sűrű ködben nem
tud repülni. Amennyiben megsérültünk, próbáljuk meg felmérni az állapotunkat.
Ha csak kisebb sérülést szenvedtünk, kérjünk segítséget útitársainktól, vagy
alkalmazzuk az elsősegély tanfolyamon tanultakat.
Éjszaka a hegyen – ha a
hegyekben vagyunk kénytelenek tölteni az éjszakát, készítsünk bivakot.
Próbáljunk ehhez a lehető legkényelmesebb helyet keresni. Kerüljük el a mély,
nedves és hideg, kőomlásnak kitett vályúkat, csatornákat. Nem a legjobb ötlet
magán a gerincen éjszakázni, ahol általában messze a legerősebb a szél. Ne
aludjunk el. Minél hosszabb ideig készítjük elő a bivakot, annál kevesebb idő
választ el minket a hajnali világosságtól.
Ha megtaláltuk a
megfelelő bivakhelyet (ahol mozogni is tudunk), próbáljuk meg elegyengetni a
talajt. Télen akár hóbarlangot is áshatunk. Gondoljunk a megfelelő szigetelésre
(izolációs fólia). Vegyük magunkra minden ruhánkat, az üres hátizsákot pedig
húzzuk a lábunkra, ezzel is még több hőt tudunk visszatartani. Ha nem vagyunk
egyedül, nyugodtan öleljük meg társunkat – egymás kölcsönös melegítése nagyon
hasznosnak bizonyulhat. Ha egyedül vagyunk, próbáljuk meg a lehető legjobban
megtartani a testünk által termelt hőt – karjainkat fonjuk keresztbe a
mellkasunkon, kezünket tegyük a hónaljunk alá. Igyunk valami meleget, próbáljunk
pótolni az energiát. Ne küzdjünk a görcsös rohamok ellen, de ügyeljünk, hogy ne
essünk apátiába, amely sokkal veszélyesebb lehet, mint a kihűlés.
Optimizmus –
gondolkodjunk pozitívan. Természetes, hogy a hely és a körülmények ebben nem
segítenek – de az optimizmus fontos a túlélésben. Amennyiben szorult helyzetbe
kerülünk, az energiapazarlás nem segít. A szeretteinkkel kapcsolatos pozitív
gondolatok, kedvelt elfoglaltságunk, kedvenc helyeink – ezek mind segíthetnek
abban, hogy túléljük az éjszakát, és kivárjuk a segítséget.
