Minden ember azzal a
céllal indul a hegyekbe, hogy onnan épségben térjen vissza otthonába, vagy abba
a menedékházba, esetleg szálláshelyre, ahol átmenetileg tartózkodik. Egy túra
akkor tekinthető sikeresnek, ha az útnak indulások száma megegyezik a
megérkezések számával. A leggyakoribb veszélyforrás, amellyel a hegyekben
találkozhatunk az időjárás. Ezt nem tudjuk elkerülni, nem tudjuk befolyásolni,
de ha ezt előre jelzik, akkor időben módosíthatjuk a túratervünket, vagy
biztonságos helyen maradhatunk. A magashegyekben viszont jobban ki vagyunk téve
az időjárás szeszélyeinek. Nehezebb menedéket találni, és az időjárást is
sokkal nehezebb előre megjósolni. Lássuk, melyek azok az időjárási jelenségek,
amelyek jelentősen befolyásolhatják a magashegyi túrákat.
Köd – teljesen
lecsökkenti a látótávolságot, és megnehezíti a tájékozódást. Még olyan helyen
is nehéz a tájékozódás, amelyet jól ismerünk, és ahol sokszor jártunk már,
mivel a köd eltúlozza a részleteket. Ilyenkor az emlékezetünkben élő földrajzi
pontok másképpen néznek ki, illetve nehéz megtalálni őket. Aztán gondoljuk el,
milyen érzés, amikor a köd szürkületben ereszkedik ránk. Ez aztán maga a
rémálom, még a tapasztalt turisták számára is. Ilyen esetben elsősorban a
térképekre, az iránytűre és a GPS készülékre kell hagyatkoznunk, éppen ezért
ismernünk kell ezek használatát. Csakis ezek segítségével leszünk képesek
beazonosítani a helyzetünket, és megtalálni a helyes utat. A köd nem csak
csökkenti a látótávolságot, de egyúttal szétszórja egyrészt az akuszitkus
hullámokat, másrészt sötétedés után a lámpák fényét. Ilyen helyzetben
segélykiáltások helyett érdemesebb inkább sípot használni. A sípnak az emberi
hangnál éles hangja van, ráadásul kevésbé fárasztja a hörgőket. A köd rossz
hatással van az ember mentális állapotára is. A ködpára nyirkos és hideg, amely
növeli a hidegérzetet. Ha lehetőség van rá, ködös időben érdemesebb inkább
visszafordulni.
Szél – itt persze nem egy
könnyű szellőre gondolok, amely egy meleg nyári túrán fúj a hegy tetején, hanem
az erős, csontig hatoló szélre, amely jelentősen növeli a hidegérzetet. Nézzünk
egy gyors számítást: amennyiben +5 °C hőmérséklet esetén 50 km/óra sebességű szél
fúj, akkor a hőérzetünk kb. -12 °C. Természetesen megfelelő ruházattal – mint
pl. a windstopper technológiával készült termékek, a víz- és szélálló ruházat –
meg tudjuk védeni magunkat a szél támadásától. Szélviharban a legveszélyesebbek
az erős széllökések, amelyek az egyensúly elvesztéséhez, ennek következtében
pedig kicsúszáshoz, lezuhanáshoz vezethetnek. Ugyanilyen veszélyesek lehetnek a
szél következtében lehulló faágak, vagy a széllökések következtében lehulló
kövek. Az erős szél ráadásul az arcunkba fújhatja a száraz havat, ami különösen
az arcunkon és a szemünkben okozhat bőrsérüléseket. Ilyenkor a legjobb, ha a
szélnek háttal állunk, hogy az ne fújja az arcunkba a havat.
Páratartalom – a szél
mellett talán ez van a legrosszabb hatással a hőérzetre. A páratartalom a
vízpára mennyiségét mutatja egy köbméter levegőben. Minél magasabb a
páratartalom, annál nedvesebb a levegő. Ne feledjük, hogy amíg nyugodt, száraz
időben az erős fagynak is könnyebb ellenállni, addig ködös időben sokszor a 0
fok közeli hőmérsékletet is nehéz elviselni.
Vihar – ez az a jelenség
nem csak a hegyekben ismert, de talán ott képes a semmiből hirtelen, váratlanul
kialakulni, de még mielőtt kitombolná magát, a légkörben létrehoz egy erősen
töltött elektromos mezőt. Különböző elektromos feszültség lehet azonban a
viharfelhő belsejében, a szomszédos felhőkben, sőt, a felhők és a földfelszín
között is. Ha az elektromos töltöttség meghalad egy bizonyos határértéket,
elektromos kisülés következik be, melyet villámlás kísérhet. Miét veszélyesebb
ez a jelenség a hegyekben? Egyszerűen azért, mert az elektromos kisülés
általában a lehető legkisebb ellenállás mentén megy végbe, ezért a villám a
csúcsokba és hegygerincekbe csap bele. A viharban ránk leselkedő halálos
veszély elkerülése érdekében érdemes megfogadni az alábbi jótanácsokat: Gondosan
tanulmányozzuk a várható időjárást, és a túra során is figyeljünk annak
változásaira. Ha azt látjuk, hogy vihar közeledik, fejezzük be a túrát, és
gyorsan forduljunk vissza. Ha elér minket a vihar, semmiképpen ne keressünk
menedéket egyedül álló, magas fák alatt, ahogy ezt a legtöbben jónak gondolják,
hiszen nincs olyan év, hogy ne jelenne meg arról szóló hír, hogy egy viharban
villámcsapás ért fa alatt álló embereket. Amennyiben egy csúcson, vagy a gerincen
ér el bennünket a vihar, a lehető leggyorsabban próbáljunk meg lejutni a
völgybe, és menedéket keresni az alacsonyabb bokrok között.
Eső – amikor a levegő
túltelítetté válik, megkezdődik a vízkiválás, amely a felhők emelkedésével
folytatódik, majd egy bizonyos nagyságot elérve a vízcseppek folyékony
halmazállapotban lehullanak a Földre, azaz eső keletkezik. Az intenzív esőzések
után felerősödik a hegyi patakok áramlása, időszakos átfolyások alakulhatnak
ki, melynek következtében a hegyekben akár az utak is járhatatlanná válhatnak.
Az eső minden túrát elronthat, ezért jobb, ha erre előre felkészülünk. Alaposan
felkészülve vágunk neki a túrának, hiszen nem mindig lehetséges gyorsan
visszatérni a szállásunkra vagy a menedékházba, ezért mindig legyen nálunk
esőkabát, és lehetőleg vízhatlan lábbeli, amelynek a talpa nem csúszik a nedves
sziklán. Azt is vegyük figyelembe, hogy amennyiben a hátizsákunk nem vízálló,
úgy csomagoljuk el a személyes dolgainkat, hogy azok ne ázzanak el egy hosszabb
ideig tartó esőzés során.
Havazás – sokan nagyon
várják, sokunk legjobb barátja a hegyekben. A hegyekben nyáron süssön a nap,
télen pedig hulljon a hó. Ne feledjük azonban, hogy havazás után egy jól ismert
útvonal megtételéhez is sokszor kétszer, vagy akár háromszor annyi idő
szükséges, mint nyáron. A nedves latyakos hó jó alkalom arra, hogy teszteljük
cipőnk vízállóságát. Ha először megyünk télen a hegyekbe, jobb, ha olyannal
megyünk, aki ismeri a téli túrázási feltételeket, túrázott már télen, és nem
árt, ha van nálunk hágóvas és jégcsákány.
Lavina – amely a
hegyekben lehet arra alkalmas lejtőkön kialakuló hó- vagy kőlavina. Mindkét
típusa ugyanolyan veszélyes. Érdemes lehet elvégezni egy lavinatanfolyamot,
ahol megtanulhatjuk, hogyan kell a helyszínen értékelni a kockázati tényezőket,
és hogyan kell mozogni lavinaveszélyes területen.
Magas hőmérséklet – sokan
nincsenek tisztában vele, milyen veszélyes lehet az egészségünkre, sőt, akár az
életünkre is, hiszen a hőguta mellett a szervezet kiszáradását is okozhatja. Túlmelegedés
ellen viseljünk laza, szellős ruhákat, vagy ha a pénztárcánk lehetővé teszi,
termoaktív ruházatot. A testünkön a legnagyobb figyelmet a fejünk védelmére
kell fordítani, amire akár egy siltes sapka, vagy a legegyszerűbb sál is elég
lehet. Ne feledjük, hogy a forró nyári napokon a testünk fokozott erőfeszítésnek
van kitéve, a szokásosnál is több izzadtságot termel, amely könnyen
kiszáradáshoz vezethet, ezért mindig legyen kéznél elegendő mennyiségű
folyadék.
Alacsony hőmérséklet – ez
a legfőbb oka a szervezetben bekövetkező hőveszteségnek. Ilyen szempontból a
leginkább veszélyeztetett testrészünk a fej és a nyak, de meglehetősen sok hő
távozhat a kezünkön és a lábunkon keresztül is, így próbálva megvédeni más
testrészeinket. Ajánlott rétegesen öltözködni, és jó minőségű ruházatot
viselni. De a hideg csak az egyik fele a ránk leselkedő veszélynek. Probléma
igazából akkor merül fel, ha bekövetkezik a hypotermia. Ha az emberi test
hőmérséklete 35 °C alá csökken, a helyzet nagyon veszélyessé válik. Ilyen
esetben a legjobb azonnal segítséget hívni, és az áldozatot (pl. hőfóliával) megvédeni
a még nagyobb hőveszteségtől. Az átázott, nedves cipő vagy kesztyű viselése
fagyási sérüléseket okozhat, amely akár egyes ujjak, rosszabb esetben azonban a
kéz- vagy lábfej elvesztését is okozhatja.
Fáradtság – a szervezet
természetes védelme a túlzott erőfeszítés ellen. A fáradtság csökkenti a
reakcióidőt, lassítja a tempót, ezért néha lehetetlen elérni a kitűzött célt.
Ne hagyjuk figyelmen kívül a fáradtság korai jeleit, mint a gyengeség,
szédülés, látásromlás, elkedvetlenedés, ingerlékenység. ha ezt érezzük
magunkon, azonnal csökkenteni kel a terhelést.
Ambíció – ésszerű
adagokban pozitív jelenség, de egy bizonyos határ fölött néha veszélyessé
válhat. A vágy, a cél mindenáron való elérése rendkívül veszélyes helyzetekhez
vezethet. Néha jobb visszafordulni, útvonalat vagy úticélt változtatni. A
visszafordulás miatt soha nem szabad szégyenkezni, sem megingani. A hegyek
megvárnak.
