A Tátrai Nemzeti Park
(TANAP) szakemberei folyamatosan gyűjtik és elemzik a nyomkövetők és a
fotócsapdák által rögzített adatokat, hogy további értékes információkat
nyerjenek a Tátrában élő legnagyobb macskaféle ragadozók, a hiúzok mozgásáról,
életéről. Ezekben a napokban a hóban felfedezett lábnyomok az egyetlen
bizonyítékai ennek a visszahúzódó, óvatos állatnak a tátrai jelenlétéről. „A
nyomokból megállapíthatjuk a hiúzok hozzávetőleges méretét, azt, hogy az hím
vagy nőstény egyedtől származik-e, hogy mennyi kölyök volt a csapatban,
valamint hogy éppen csak arra járt, vagy pedig vadászott a területen. A
szisztematikus nyomkövetésnek köszönhetően be tudjuk határolni azt a területet,
ahol ezek az állatok mozognak, azokat a helyeket, ahol hátrahagyják
szagmintájukat, ahol pihennek, és ahol megpróbálják elkapni a zsákmányt” –
mondta el Pavol Majko, a TANAP igazgatója.
Az igazgató azt is
elmondta, hogy a későbbiekben újabb fotócsapdákat telepítenek azokra a
helyekre, ahol a hiúzok rendszeresen megfordulnak, és ahol ennek köszönhetően
nagyobb esély van további értékes felvételek készítésére. „Az állatok
megfigyelése és mozgásának követése a nagyragadozók életével foglalkozó
zoológusok és természetvédelmi őrök egyik alapvető tevékenysége. A nyomkövetés
ráadásul olyan tevékenység, melynek során a technika fejlődésének köszönhetően
folyamatosan képesek vagyunk javulni” – mondta Majko. Az összefüggő hórétegnek,
valamint az abban talált nyomok kitartó követésének köszönhetően egyre többet
tudhatunk meg a nemzeti parkban élő számos állatfaj, így például a hiúzok
életéről.
A hiúzok a Tátra
legalacsonyabban fekvő részeitől, a hegyek lábától kezdve egészen a magashegyi
zónáig előfordulnak, és általában a jól megszokott ösvényeiken mozognak.
Elsősorban őzekre, kisebb mértékben szarvasokra és zergékre vadásznak.
