Elegáns szállodák,
fürdőházak, magashegyi menedékházak és egyedi templomok nélkül a tátrai
települések kevésbé mutatnák vonzó arcukat. A települések képét uraló néhány
vasbeton monstrumot viszont a késő modernizmus jegyében tervezték. A Müller
Antal, Majunke Gedeon és Hoepfner Guidó által tervezett épületek viszont még
napjainkban is az európai elegancia magas szintjét képviselik.
Müller Antal
Karintiában kezdte építészeti karrierjét, ahol több fürdőházat tervezett, de
építészi tevékenysége a Szepességben csúcsosodott ki. „Müller Antalt
nevezhetjük a Tátra első ismert építészének” – mondta Maroš Semančík
művészettörténész. Bár apja pék volt, a családban jelen voltak az építész
gének. Négy idősebb bátyja szintén építészként dolgozott a lakóhelyüknek
választott amerikai városokban.
„Az 1848-ban született
Müller Antal 1872-ben került a Szepességbe, amikor a XVI szepesi város
kerülete, valamint Késmárk, Lőcse és Gölnicbánya főépítészévé választották.
Négy évvel később, amikor a XVI szepesi város kerülete feloszlott, és Lőcse
székhellyel létrejött Szepes vármegye, Müller Antal éppen Lőcsén tartózkodott,
ahol ezután építészként dolgozott tovább. Ebben az időszakban a Szepességben és
Árvában fontos épületek egész sorát, többek között mintegy negyven templomot és
kápolnát tervezett” – mondta a művészettörténész.
Építészként 1872-ben
tűnt fel a Tátrában, közelebbről Lucsivnafürdőn. A 19. század második felében
Európa építészetére a hatalmas fürdőépítések nyomják rá bélyegüket. Ehhez a
divathoz igazodva a Tátraalján élő Várady-Szakmáry földbirtokos család
Lucsivnán több fürdőépületet építtetett. A sikeres projekt után az építész
újabb, hasonló épületek megtervezésére kapott megbízást pl. Turzófüreden
(Turzovské kúpele), Stószfürdőn (Štós-kúpele), Lublófürdőn (Ľubovianske kúpele)
és Lőcsefürdőn (Levočské kúpele).
Müller Antal nevéhez
kötődnek Újtátrafüred első szanatóriumi épületei. A régi szanatórium terveit –
amelyet ma Branisko I-nek neveznek – id. dr. Szontagh Miklós megrendelésére
készítette el. „Ez volt az első szanatórium Szlovákiában, ahol tuberkulózisban
szenvedő betegeket kezeltek. Ugyanilyen különlegesség volt a ma Branisko II
néven ismert épület, amely olyan, abban az időszakban elképzelhetetlen luxusnak
számító berendezéssel rendelkezett, mint a vízöblítéses WC” – tette hozzá a
fiatal művészettörténész. A tátrai régióban Müller Antal volt az első építész,
aki elkezdte alkalmazni az ún. svájci stílust.
