![]()
Babonák – meglehetősen kiterjedt
témakör, különösen, ami a hegyeket illeti. Akár hiszünk benne, akár nem, azt
hiszem fontos kérdés mindannyiunk számára. Vannak közöttünk olyanok, akik
szinte a babonák rabjai, és vannak olyanok, akik csak legyintenek ezekre, és
nem törődnek velük. Én a mindennapi életben biztosan a második csoportba
tartozom. Nem érdekel, ha egy fekete macska átszalad előttem az úton, vagy ha
felborul a sótartó, ami a régi hagyomány szerint veszekedést jelent. Ugyanakkor
a hegyekben megpróbálom magam mögött hagyni a mindennapi élet dolgait, és így a
gondolkodásom 180 °-os fordulatot vesz. Azt nem tudom, mi okozza ezt nálam.
Lehet, hogy az a tény, hogy a hegyek veszélyesek, és az őket körülvevő babonák
további rejtélyeket tartogatnak. Talán azért, mert a hegyekben mindig azt az
elvet vallom, hogy jobb félni, mint megijedni, és fel kell készülni mindenre.
Talán azért, mert gyakran találkoztam azzal, hogy a babonák, hiedelmek
figyelmen kívül hagyása sokak számára veszélyes helyzetet eredményezett,
miközben ezek figyelembe vétele sokuk életét megmenthette volna.
„Ha sólyom köröz fölöttünk, valaki
le fog zuhanni”.
Nyár. Kaptam egy hívást anyámtól,
aki akkor éppen a hegyekben tartózkodott. Elmondta, hogy átkelt a Zawraton, és
egyúttal megkérdezte, hogy hallottam-e arról a balesetről, ami aznap történt a
Svinicán – meghalt ott egy fiatal lány. Elkezdtünk beszélgetni, majd anyám
közölte velem, látta, hogy egy sólyom körözött a Svinica fölött azon a napon,
abban az időben, amikor a tragédia történt. Emlékszem, hogy ültem a kanapén, és
képtelen voltam megszólalni.
Egyes források a hollót említik a
sólyom helyett. A hollóval történő találkozás anyámmal is megtörtént, nota bene
éppen a Svinica alatt. Ez két évvel ezelőtt történt – miközben a barátaival mászott,
mászás közben észrevettek a fejük fölött egy nagy madarat. Akkor azt érezte,
hogy nem szabad folytatnia a mászást. Felkiáltott a társainak, akik előtte
másztak, hogy visszafordul. Tett néhány lépést és azt észlelte, hogy a madár
elrepül, ezért aztán úgy döntött, hogy újra megpróbálja. És mi történt ekkor? A
holló ismét feltűnt, pontosan ugyanazon a helyen.
Figyelmeztetés? Vagy talán egy
őrangyal? Nem tudom, de azt mondják, gyakran nincs kapcsolat az ilyen furcsa
helyzetek között. Az is érdekes, hogy anyám társai nem hallották, amikor azt
kiabálta nekik, hogy visszafordul, de anyám egyértelműen hallotta a válaszukat:
„Rendben, találkozunk a Murowaniecben”.
Sok babona fűződik a Tátrához.
Sokan azt mondják, hogy ha gyakran tapasztalunk irracionális érzéseket, jobb,
ha visszafordulunk, mint ha tovább mennénk, vagy válasszunk egy másik
útvonalat, még ha az nehezebb is. Megfontolandó azonban, hogy ha nem ismerjük a
babonákat, rossz benyomást tesz-e ránk, ha például fekete lepkével, vagy
apácával találkozunk? Természetesen nem. Így minden eseményt a véletlennek vagy
a balszerencsének tulajdonítunk. Lehet, hogy ezek a babonák éppen azért
alakultak ki, hogy megvédjenek minket bizonyos helyzetekben? Azt hiszem, ezt
mindenki saját szemszögéből fogja értékelni…
Hisszük vagy nem hisszük, figyelni
érdemes…
