„A Tátra
turistaösvényein gyakran találkozunk olyan turistákkal, akiknek fülhallgató van
a fülében. Vajon jó szokás ez? Saját, szubjektív véleményem leírásával szeretnék
erről egy vitát nyitni” – írja Krzysztof Barczik a portaltatrzanski.com
weboldalon megjelent cikkében. „A zenehallgatás kétségtelenül ellazítja,
megnyugtatja az embert. Én magam is minden lehetséges alkalommal, így pl. a
buszon is zenét hallgatok, amikor nem kell valami másra összpontosítani a
figyelmemet. De amikor a hegyekbe indulok, elteszem a fülhallgatót. A hegekbe
hallgatni megyek, legfőképpen a csend hangját.”
A Tátrába nem csak a
vizuális élményekért indul az ember. A hegyekben tett kirándulás lelki és
érzelmi szempontból is fontos, amikor nem a testünkre, hanem a természeti
látnivalókra, a gyönyörű kilátásra tudunk koncentrálni. Nem szabad azonban
alábecsülni a fizikai megterhelést, sokszor szembe kell nézni saját
gyengeségünkkel. De mi a helyzet a fülünkkel?
„Személy szerint engem
sokkal jobban ellazít, ezért túra közben sokkal jobban szeretem a gerincen
fütyülő szél hangját hallani. És az ürességet. Az ürességet, amely nem csak az
engem körülvevő emberek fizikai jelenlétének hiányában, hanem a csendben is
megnyilvánul. A Tátra alatti nyüzsgő nagyvárosban nevelkedtem, ezért állandóan
keresem a kikapcsolódást. A hegyeket nem csak járom, nem csak csodálom, hanem
hallgatom is őket. Amikor a láncok zörögnek saját testsúlyom alatt, vagy a hó
csikorog a hágóvas hegyétől – megnyugszom”.
„Mind a hazai, mind a
külföldi zeneszerzők műveiben szebbnél szebb zenéket találunk, melyek
összefüggésbe hozhatók a hegyekkel. Én azonban csakis olyankor hallgatom
ezeket, ha távol vagyok a hegyektől – akkor, amikor a legjobban hiányoznak.
Számomra olyankor a hegyeket helyettesítik, és a mielőbbi viszontlátás ígéretét
közvetítik. Vannak azonban olyanok, akik úgy vélik, hogy a túra közbeni
zenehallgatás növeli a hegyektől kapott pozitív érzelmeket. Kíváncsi vagyok,
vajon a Kedves Olvasónak mi erről a véleménye?...”
