A Csorbai-tó vize a
téli időszak után ismét zöld színű maradt. Ez valószínűleg ezúttal is a cosmarium
sphagnicolum nevű egysejtű zöld algának köszönhető, amely ismét ellepte a tó
vizét. „Bár 2013 óta nem végeztünk újabb vizsgálatokat, feltételezzük, hogy az akkori
esethez hasonlóan ezúttal is a Desmidiales családba tartozó mikroszkopikus zöld
alga, annak is különösen a Cosmarium cf. Sphagnicolum fajának elszaporodása
okozza az elszíneződést” – mondta Pavol Kráľ, a TANAP szakembere. A Csorbai-tó vize első
alkalommal 2013 nyarán színeződött el, és azóta sem nyerte vissza eredeti
színét. A tó vizének átláthatósága kb. egy méter, ez 2012-ben 3-5 méter, az
1960-as években pedig tíz méter is megvolt. A jelenlegi állapotra a szakember
szerint hatással van az embereknek az utóbbi 150 évben a tó vizére gyakorolt
hatása is. A tó vizének változása, vagyis az eutrofizáció ugyanakkor természeti
tényezőkre is visszavezethető.
„A helyzet ismétlődik, és sem a tudósok, sem a
szakemberek nem tudják megjósolni, mikor változik vissza ismét a tó vizének
színe. Az eutrofizáció továbbra is fennáll, és hogy a továbbiakban ennek milyen
fázisai következnek be, azt senki sem tudja megjósolni. Vagyis nem tudom
megmondani, hogy a jelenlegi helyzetért mennyiben felelős a természet, és
mennyiben az ember” – tette hozzá Kráľ.
Az eutrofizáció a tápanyag
feldúsulása az édesvizekben. Előfordul, hogy ez a folyamat gyorsabban végbemegy
– pl. kisebb tavaknál –, de van, amikor ez lassan következik be. Ez elsősorban
a tőzegmohának – amely benövi a víz felszínét –, valamint a kidőlt fáknak és
egyéb, a tavak közelében található üledéknek köszönhető, amelyet a vizes
élőhelyeken fokozatosan benőnek a fák. Az eutrofizációs változásokkal
párhuzamosan azonban az emberi jelenlét, valamint az állat- és növényvilág
változása is hatással van a tavak életére.
Bár a tudósok 1984-ben
a tó faunájának spontán változását figyelték meg, hivatalosan senki sem tudja
megmondani, hogyan érkeztek ide az új fajok. A Csorbai-tó 150 évvel ezelőtt
kihalt volt, nem éltek benne halak, ezeket később, az emberek telepítették a tó
vizébe. „A XIX.-XX. század fordulóján sebes pisztrángot, szivárványos
pisztrángot és pataki pisztrángot, 1929-ben pedig vörös úszójú jászkeszeget telepítettek,
melyek mintegy 70 évig éltek a tóban. Mellettük a ritka, fehér húsú nagy maréna
is bekerült a tóba. Utóbbi gyorsan alkalmazkodott a körülményekhez, természetes
módon kezdett elszaporodni, és 1984-ben már a második leggyakoribb hal volt a
Csorbai-tóban” – magyarázza a szakember, hozzátéve, hogy ez a faj mára csaknem
teljesen eltűnt a tó vizéből.
Bár a Csorbai-tó
környéke folyamatosan fejlődik, a szakember szerint az embereknek mindent meg
kell tenniük annak érdekében, hogy a fejlesztésekkel a lehető legkisebb károkat
okozzák a tó élővilágában. Az embereknek valójában teljesen háttérbe kellene
vonulni a tó közeléből, ez azonban ma nyilvánvalóan nem lehetséges. A globális
felmelegedés, a káros anyag kibocsátás, a Csorbai-tóba történő mesterséges
haltelepítés, a turizmus fejlődése mind olyan dolgok, amelyek felgyorsítják az
eutrofizációt. A szakértők szerint a tátrai tavak vizének nagyon kicsi a
semlegesítő kapacitása, vagyis az a képessége, hogy semlegesíteni tudják a
külső beavatkozást. Ezért ezek a tavak lényegében teljesen kiszolgáltatottak,
akár csak egy kisebb mértékű beavatkozás is nagy problémát okozhat nekik. A
Csorbai-tavat a szakemberek és a tudósok tovább vizsgálják annak érdekében,
hogy világosan meghatározzák, mi a teendő a tó védelme érdekében.
