![]() |
| Fotó: Józek Krzeptowski |
A zivatar egy gyönyörű természeti jelenség. Találkozhatunk
vele akár séta közben, akár a hegyekben tett túra közben is, de ha nem
vigyázunk, egy zivataros túra akár rémálommá is válhat. A mennydörgéssel és
villámlással kísért heves esőzés még a hegyek szerelmeseinek morálját is
gyorsan alááshatja. Az alábbiakban néhány, a zivatarokkal, viharokkal
kapcsolatos megfigyelések és tények alapján összeállított tanáccsal szeretnék
szolgálni a hegyekbe indulóknak.
A zivatar, a villámlás és a mennydörgés azok közé a
természeti jelenségek közé tartozik, melyek az embert a legnagyobb félelemmel töltik
el. Korábban a viharokról és a villámlásról nagyon kevés megbízható
információval rendelkeztünk. Egy dolog azonban biztos – a legtöbben nem azért
mennek a hegyekbe, hogy ott viharba, zivatarba kerüljenek.
Mint másutt is, a
lecsapó villám a hegyekben is a legmagasabban fekvő tárgyakba csap bele, mivel
a felhőkben felhalmozódott elektromos töltés a leggyorsabb kisüléshez vezető
legrövidebb utat keresi. A hegyek különlegessége viszont az, hogy a villám nem
mindig a csúcsokon csap le. Egyes területeken a villámokat a hegyek
alapkőzetének fémérc tartalma is magához vonzza, így könnyen előfordulhat, hogy
a hegygerincen éri villámcsapás az embert. A hegyekben az időjárás sokkal
gyorsabban és gyakrabban változik, mint ahogy azt a hétköznapi emberek a
civilizációban megszokhatták. Éppen ezért mindenki, aki a hegyekbe indul, túra
előtt tájékozódjon az időjárásról. A reggeli tiszta égbolt nem jelenti azt,
hogy egész nap szép idő lesz.
A Tátrában és Szlovákia más hegyeiben leggyakrabban
tavasszal és nyáron alakulnak ki zivatarok, legtöbb esetben a déli órákban,
illetve kora délután. Ilyenkor a talaj közelében elhelyezkedő nedves és meleg
légtömegeket az intenzív napsugárzás erősen felmelegíti, a páradús, nagy
nedvességtartalmú levegő felemelkedik. A felfelé haladó, egyre csökkenő
hőmérsékletű levegő vízgőzzel való telítettsége egyre nő, amíg el nem éri a
100%-ot. Így alakulnak ki a felhők, a zivatarfelhők is. Ezekben a vízgőz
kicsapódik, és megkezdődik a csapadékképződés, valamint az elektromos tevékenység.
A keletkező csapadék eső, ritkán hó vagy jégeső formájában visszahullik a
földre.
Zivatarról akkor beszélhetünk, ha a csapadékhullást
villámlás és mennydörgés kíséri. E két utóbbi jelenség nélkül a jelenséget
zápornak nevezzük. A fenti folyamat során keletkező zivatarokat hőzivataroknak
nevezik. Ezek rövid ideig tartanak, ezeket a legritkább esetben kíséri jégeső, és
elvonulásuk után ismét meleg nyári időjárás valószínű. Ebben a folyamatban a
zivatarfelhők kialakulásához nem szükséges hosszú idő, néha akár fél óra is
elegendő.
Zivatarok kialakulásához a levegő elegendően magas
páratartalma, valamint a levegő instabilitása mellett egy harmadik tényező,
mégpedig az emelő hatás is szükséges. A levegőt leggyakrabban maga a
napsugárzás készteti felemelkedésre (konvektív feláramlás), mégpedig azáltal,
hogy felmelegíti azt, de ilyen emelő hatása lehet például a domborzatnak is
(orografikus feláramlás). Ha a szél irányában ugyanis egy magas hegylánc áll,
akkor a levegő felemelkedésre kényszerül annak érdekében, hogy megkerülje az
akadályt.
A zivatarfelhők alsó és felső rétegei különböző elektromos
töltésűek. Ezeknek a különböző töltésű részeknek, a bennük lévő vízcseppeknek,
jégkristályoknak a súrlódása során keletkeznek a villámok. A villám nem más,
mint nagy energiájú, jellemzően természetes légköri kisülés.
A villámok közvetlen közelében a levegő hőmérséklete
felhevül, hirtelen kitágul és összeütközik a környező légtömegekkel. Ez meglehetősen
nagy robajjal jár, ezt a jelenséget nevezzük mennydörgésnek, amely a villámlás
hatására bekövetkező intenzív hangjelenség.
Fizikai szempontból ennek a két jelenségnek a megfigyelése
segíthet megállapítani, hogy a vihar milyen messze van tőlünk. A villámlás és a
mennydörgés között eltelt minden másodperc 360 méternek (ez a hang terjedési
sebessége) felel meg, vagyis ha a villámlás és a mennydörgés között három
másodperc telt el, akkor a villám kb. 1 kilométerre tőlünk keletkezett. Ez
azonban már nagyon veszélyes közelségnek számít, általánosságban elmondható,
hogy ha a villámlás után 30 másodpercen belül meghalljuk a dörgést, azonnal
keressünk menedéket.
Ha a vihar 5 perc elteltével korábbi távolságának felével
közelebb kerül hozzánk, az azt jelenti, hogy nagyon gyorsan mozog. Ebben az
esetben rendkívül fontos, hogy amilyen hamar csak lehetséges, megfelelő
menedéket találjunk. Ne feledjük azonban, hogy a legtöbb villám a felhők között
cikázik (felhő-felhő villám), ezek közvetlenül nem fenyegetik az embert.
![]() |
| Fotó: Silvio Pašmik |
Mi a teendő zivatar esetén?
Az embert érő villámcsapás viszonylag ritka jelenség. A
legtöbb ember túléli a villámcsapást. A hegyekben azonban jobb, ha elkerüljük a
zivatarokat. Először is ügyelni kell arra, hogy ne a terület legmagasabb
pontján legyünk. A lehető leggyorsabban menjünk le a völgybe, vagy legalább egy
nyeregbe. Ezt azonban nem lehet mindig megvalósítani, különösen a nemzeti
parkokban, ahol a jelzett turistautakon kívül tilos a mozgás. Ha azonban
életveszélybe kerülünk, sokszor nincs más lehetőségünk. Kerüljük a kiemelkedő
tárgyak (oszlop, torony, elektromos távvezeték), barlangbejáratok, nyitott
térségek, illetve vízfelületek közelségét. Nem ajánlott a fák, különösen a
legnagyobb, magányos fák alatt menedéket keresni. Az erdőben próbáljuk meg
megtalálni az alacsonyabban fekvő területeket. Szlovákia hegyeiben elég sok
hegyi kunyhó és egyéb építmény, faház és pásztorszállás található, amelyekben
menedéket találhatunk, és biztonságos helyen vészelhetjük át a vihart. Ezért jó
ötlet, ha indulás előtt a térképen tanulmányozzuk a terepet, és megkeressük,
hol találhatunk ilyen szükségmenedéket. A vihar előli egyik legjobb menedék az
autó, amelyben akkor is 100 %-os biztonságban vagyunk, ha az autóba belecsap a
villám.
Magashegyi túránál keressünk törmelékes kőzettel borított
helyet magunknak. Amennyiben azonban a zivatar védtelen helyen, vagy pedig a
törpefenyő zónában ér el bennünket, ajánlott leguggolni, és kezünket a
térdünkre helyezve megvárni, amíg a vihar elvonul. A villám mindig a lehető
legegyszerűbb utat keresi, legkönnyebben a kinyújtott végtagokon keresztül
hatol be az emberi testbe. Közvetlenül a villámcsapás előtt sercegést vagy
recsegést lehet hallani, és bőrünkön felállhat a szőr vagy bizsergést érezhetünk.
Ha ilyenkor csoportban vagyunk, szóródjunk szét, és guggoljunk le úgy, hogy az
egyes emberek között legyen 4-5 méter távolság. Ilyenkor, ha az egyik
csoporttagot villámcsapás éri, a többiek segíteni tudnak rajta.
Azt se feledjük, hogy minden fémtárgy, mint pl. a sátorvas,
a mobiltelefon akkumulátora, a fényképezőgép, vagy a fémből készült
felszerelésünk mágnesként vonzzák a villámokat. A zivatarban történő
telefonálás máig nagyon vitatott dolog, állítólag a mobiltelefon használata nem
veszélyes (ezt azonban nem ajánlom kipróbálni). Felszerelésünket, különösen a
fémből készült tárgyakat a lehető legtávolabb helyezzük el magunktól, de azért
úgy, hogy feleslegesen ne áztassuk el.
Szlovákiában évente egy-két ember veszíti életét
villámcsapás következtében. Sokan közülük azonban túlélték volna a
villámcsapást, ha időben kaptak volna segítséget: mesterséges légzést és
szívmasszázst. A villámcsapás elsődleges hatása az emberi szervezetre a
szívmegállás, ahhoz ugyanis, hogy égési sérüléseket okozzon, túl gyorsan halad
át az emberi testen. Az elektromos áram szívmegállást okozhat, károsíthatja az
idegrendszert és az idegvégződéseket, azaz a villámcsapástól érintett személy különböző
testrészekben fellépő fájdalmaz érezhet, melynek kezelése bonyolult és
hosszadalmas.
Ne feledjük azonban, hogy a halálos villámcsapásnál sokkal
veszélyesebb ez emberre a vihart kísérő felhőszakadás. A nagy mennyiségű víztől
átázik a ruházatunk, melynek hatására gyorsan csökken testünk hőmérséklete,
majd fellép a hypothermia. Ez nagy magasságban gyorsan kihűléshez, vagy akár
halálhoz is vezethet.
