A Magas-Tátrát egyfajta misztikum lengi körül. Ahogy a nagy öregek
mesélnek róla, a lavinák rémképe, sajátos atmoszférája, zordsága, egyaránt
megerősítették bennem, hogy ez egy különös hely. Már régóta rabul ejtett
a hegyek világa, de a Magas-Tátrához különös románc fűz. Pedig első
találkozásunk igen csak felkavaró volt 7 évvel ezelőtt. A Nagyszalóki-csúcsot
kíséreltük megmászni téli viszonyok között, de csak a Téry házig jutottunk el.
A rettentő hidegre nem voltunk felkészülve. Nekem az arcom és az újvégeim
szenvedtek fagyási sérüléseket, de cimborám arcán is sebek éktelenkedtek a
sikertelen mászás után. Úgy tartják, első benyomást, csak egyszer lehet tenni.
Mégis, ennek ellenére szerelem volt ez az első látásra.
A Magas-Tátrát egyfajta
misztikum lengi körül. Ahogy a nagy öregek mesélnek róla, a lavinák rémképe,
sajátos atmoszférája, zordsága, egyaránt megerősítették bennem, hogy ez egy
különös hely. S nem hazudtolta meg magát akkor, hiszen pont ezt vártam tőle.
Azóta sok év telt el, s az
indulás előtti héten már gondosan figyeltük a hóhelyzetet. Kicsit lemondóan
vettük tudomásul, hogy 3-as fokú a lavinaveszély, de egy halvány reménysugár
azért volt még. A hét közepétől ugyanis napsütést mondtak, így kis szerencsével
normalizálódhat a helyzet. Egy ilyen lehetőséget úgy gondoltuk nem érdemes
elszalasztani...
... így péntek hajnalban már a Tátra
felé gurultunk. Viszonylag hamar megérkeztünk a Csorba-tóhoz. (Igaz a Keleti pályaudvarról vonattal is csak 5 óra
15 perc az út.) Gyönyörű idő fogadott minket, s a lavinaveszély már valóban
kettesre mérséklődött. Miután leraktuk a kocsit a parkolónál, felgyalogoltunk
először a piros, majd az elágazás után a zöld jelzésen, a Menguszfalvy-völgyön keresztül a Poprádi-tóhoz. A tó melletti
menedékházban szálltunk meg éjszakára. Mielőtt azonban nyugovóra tértünk volna,
felmértük a hóviszonyokat a környéken. Másnap a Rysy, azaz Tengerszem-csúcs megmászása volt a cél.
Érdemes tisztában lenni azzal a
ténnyel, hogy télen a turista útvonalak nagy része le van zárva a Tátrában -
legalábbis a turisták elől. A megfelelő felszereléssel, tapasztalattal és
papírok birtokában azonban minden további nélkül folytatható mászó tevékenység.
Hajnalban indultunk útnak a kék
jelzésen felfelé, majd kis idő után, a piros jelzésen jobbra a Békás-tavak völgyében haladtunk
tovább. A tavaknak csak felülről látszottak a sziluettjei, mivel teljesen
befagytak, behavaztak. Ezután egy könnyű mászás következett a Hunfalvy-völgyig. Nyáron ez a meredek
rész láncokkal biztosított szakasz, most viszont mélyen ellepte őket a hó.
Ettől függetlenül nem okozott különösebb nehézséget a feljutás a jó minőségű
hóban. A biztonság kedvéért pedig ki volt feszítve egy fix kötél is. Egy kisebb
részen volt csak jeges szakasz, itt a mászás megfelelő körültekintést kívánt.
Ezt leküzdve a völgyben hamarosan felértünk a Hunfalvy-völgyi menedékházhoz.
Innen már festői látványban
volt részünk. A felkelő nap előttünk megvilágította a Hunfalvy-hágót. Mire felértünk, napfényben úszott minden. Jobbra
tőlünk a Tátra-csúcs, velünk
szemben a Ganek állt, mi azonban
balra vettük az irányt a Rysy csúcsa
felé. A gerincen már hétágra sütött a nap, s aznap elsőként értünk a
Tengerszem-csúcs havas tetejére. Igaz a nyomokból ítélve valaki a csúcs alatti
platón bivakolt. Különös érzés keríti hatalmába ilyenkor az embert a gyönyörű
panorámát kémlelve. Hiszen a csúcs egyik felén Lengyelország, a másikon
Szlovákia látható.
A Tengerszem nevet első
megmászójától, Blasy Edétől kapta 1853. augusztus 2-án, amikor nyolc barátjával
újra a csúcson járt és a Tengerszemre nyíló csodaszép kilátás névadásra ihlette.
A Rysy megmászása még így
téli viszonyok között sem számít technikailag különösebben nehéznek. Elemben
hágóvas, jégcsákány, sisak, pieps, lapát, szonda azért szükségeltetik és persze
ezen eszközök használatainak biztossága is, mert bár technikailag nem nehéz, de
jó pár lavinamezőt kell keresztezni és komolyabb jegesedések is
előfordulhatnak. Tisztában kell lenni azzal is, hogy a téli útvonal eltérő
lehet a nyáritól, a domborzati viszonyoktól függően. És ne felejtkezzünk
meg a megfelelő fizikai erőnlétről sem. Mi 3 óra 40 perc alatt értünk fel
a csúcsra a Poprádi-tótól.
Másnapra már havazást és rossz időt
mondtak, így mérlegelnünk kellett, hogy lóhalálában megmászunk még egy csúcsot,
vagy kényelmesen visszasétálunk, fényképezve és napfürdőzve a szálláshelyünkig.
Mi az utóbbit választottuk, s nem bántuk meg, mert a Tátra most igazán gyönyörű
arcát mutatta.
